FÉNY PANZIÓ

                                  6.

A marsboltos Feri természetesen féltékenykedett, de azért a jövőbe tekintve megnyugtatta magát. Iván ősszel elmegy, a felvirágoztatott üzlet pedig itt marad. Így áltatta magát és nagyratörő terveket kovácsolt. A boltot szemléző Gabroncnak bevallotta, hogy a szezon után ősszel szeretné átépíttetni a kinőtt kócerájt, sőt kérte, hogy támogassa az elképzelését az elnök úrnál, ha már úgyis megy fel Pestre. 

Gabronc valóban készülődött az újabb szolgálati útjára, és mivel szeretett korán indulni, már este kivitte a kocsiját az utcára, hogy ne zavarja meg senki hajnali álmát.

Mégsem tudott angolosan távozni. Nem éppen kellemes meglepetésére az egyik csónakázós hölgyike már várta a bőröndjével a kocsi mellett, hogy lovagias szívességből vinné haza, ha már úgyis egyfelé tartanak.  Hát ezért kérdezett rá, amikor este kiállni látta! A koktélozós partnerei között nem éppen neki dobta volna az Erisz labdáját, aztán mégis szórakoztató útitársnak bizonyult.

Másik meglepetése az volt, hogy a mindig korán kelő főnökasszony is figyelemmel kísérte az indulását. Visszafogottan intettek egymásnak. Etelka azzal nyugtatta magát, hogy a tolakodó némbert biztos nem a fiú csábította magával. A szituáció mégis kellemetlen nyomot hagyott mindkettőjük lelkében.

A diszkréten zümmögő autórádió, a csajszi csicsergése, és főleg a korareggeli napfény azért rendbe hozta Gabronc kedélyét. És a nő kezdeményezett:

 – Emlékszel a kedvenc koktélunkra?

 – Biztos ráismernék az ízére.

Megálltak egy jobbnak ígérkező helyen. Gabronc tud úgy koccintgatni, amikor nem az ivás kedvéért fog poharat, hogy utána nyugodtan volán mellé ülhet. De most erre nem került sor. Kértek valami rendesebb italt, és lehorgonyoztak a motelban.

Pontosan azt az örömöt kapták egymástól, mint amire vágytak, mert felismerték egymásban az egyszerű, áttetsző lelkületet, és tudtak ennek megfelelően viselkedni.

A kis nő másnap kéjesen nyújtózva, mint egy jóllakott cica, úgy szállt ki az Oktogonnál. Bohókásan búcsúzott:

 - Jövőre veled, ugyanitt.

Embere válogatja, hogy ki milyen végszóval tesz pontot egy futó kaland után.

Egyébként Gabronc nem járt szerencsével, mert az elnök urat nem találta. Tartósan távol – csak ennyit tudott meg a diszkrécióra nevelt titkárságon. Átvette a postáját, és letelepedett, hogy időrendbe rakja a feladatait.

 – Semmi sürgős – így tájékoztatta a népes társaságot irányító Amálka és a belső kabinetbe invitálta egy kis félhivatalos beszélgetésre.

Kompetenciában és megjelenésben is méltó helyettese az elnök úrnak ez a középkorú hölgy. Nem csak a főnökét szabadítja meg a soros ügyek intézésétől, hanem a Gabronc feladatait is szívesen intézteti a saját embereivel.

 – Szeretem egyben látni az egész birodalmat – ezzel magyarázza a bábáskodást. Megkedvelte a fiút, mert lát benne valamit, amit a többiekben nemigen találni. Maga se tudja, hogy mit. Kedélyesen átbeszélték a közös ügyeiket, és mivel az elnök úrhoz nem volt szerencséjük, ezúttal véget is ért Gabronc expedíciója.

Mehetett a következő állomásra, vagyis a szüleihez, ahová egy ideje már nem tud tiszta lelkiismerettel benyitni. Ha nem lett volna átlagon felül boldog a gyerekkora, nem bántaná az alig észrevehető eltávolodás, ami sok jelentéktelen apróságból kumulálódik. Az elmaradhatatlan családi ebéd íze még a régi, de a meghitt hangulata már a múlté.

Egy keveset tett-vett a szobájában, hogy ne legyen feltűnően gyors a távozása, mert még egy napot se akar ma otthon tölteni és magyarázni az életét, bár nem kéri rá senki. De a kimondatlan kérdésektől is el tud nehezülni a légkör. Miért jár még mindig egyedül? Miért nincs rendes állása? A felmenők általában nem díjazzák az olyan foglalkozást, amit nem lehet egyetlen szóval megnevezni.

Kiküldetés utáni átlagos hangulatban sodródott a városból kifelé a tetőző délutáni forgalomban. De a sztrádán szokása ellenére megállt egy felesleges pihenőre, mert halogatta a visszatérést a panzióba. Felötlött benne a könnyű kaland a kis nővel, akit már el is felejtett volna, de a hajnali útra kelés kínos emlékét nem tudta törölni.  Kísértette az Etelka főnökasszony szomorú tekintete.

Miért? Talán szégyenkeznie kell előtte? Ha világos választ akart ebben a kialakulatlan kapcsolatuk miatt zavaros ügyben, akkor a válasz végül is csak az lehetett, hogy igen.

Letette a kocsit a panzió közelében, de nem lépte át a kaput. Kelletlen sétára indult a felkapott fürdőhely alkonyati vidám nyüzsgésében. Beült egy jobb helyre, de nem oldotta a hangulatát, hogy egy családias társaságban megpillantotta Gárdonyi Tündét az idagenforgalmi irodából, akit eddig hiába csábítgatott egy kis csónakázásra, pedig már szinte jópajtások lettek. Csakhogy a kisasszony inkább kerékpározott. Ő lett az irodában a biciklis túrák fő szervezője.

És Tünde most is olyan kedves volt, mint bármikor. Barátilag intett Gabroncnak, de ő inkább visszaintegetve csendben távozott. Semmi kedve se volt hozzá, hogy a lány bemutassa a szüleinek. Ha kínos perceket akar, hát elég élmény a saját felmenőire gondolnia.

Még korán volt, így keresett egy másik helyet, ahol ácsorogni lehet a söntésben. Egykettőre alkalmi ivócimborákra akadt, bár ő nemigen ivott, amiről sajátos módon úgy tudta elterelni a figyelmet, hogy folyamatosan rendelt egy-két kört a nagyhangú kompániának.

Nem volt kedve lerészegedni, és a vízparton a horgászok mellett ücsörögve, másnaposan dideregve lesni a napfelkeltét. Inkább ahogyan tegnap útra kelt, ugyanolyan diszkrét módon belopózott a turista osztályra. De fölösleges volt az óvatosság, mert álmatlan fiúk verték a blattot az egyik sarokban. Mit tehetett, beült közéjük.

Farkasordító hangulatban elnyerte tőlük azt a pénzt, amit az ivócimborákra költött.

 – Még ilyen sorozatot! – mérgelődtek a kárvallottak. És idétlenül szellemeskedtek:

 – Egy életre eljátszottad a szerencsédet a nőknél.

Pont erre a froclizásra volt szüksége! Másnap Margitka és Dénes szélárnyékába húzódva várta az elkerülhetetlen találkozást a főnökasszonnyal. Azok se biztatták sok jóval:

 – Te Etelka gondjaira bíztál bennünket, mégis nekünk kellett őt pesztrálni, mert láttuk, hogy maga alatt van.

Mindenki úgy tett, mintha nem történt volna semmi. De Etelka csak néhány nap múlva lett újra a régi, amikor látta, hogy Gabronc többé nem jár ki sajkán ringatni a hölgyikéket.