Tóth János: Jobb lett volna

Jobb lett volna maradni,
megmaradni  fűnek,
zöldek között zöldnek
lenni egyszerűnek.
S nem vágyni az esőt,
inni, míg van harmat,
a vénülő sárga fű,
szivárványt  akarhat? 

Nem maradtam fű,
vágyva szöktem szárba,
lelkem kehellyé lett,
s szívem a nektárja,
nyújtottam szirmomat,
a csillagszemű égnek,
de nem is sejtettem,
hogy hidegen letépnek. 

Szomorú a sorsa
az eldobott virágnak,
hervadó vágyain
sáros cipők járnak,
ezernyi seb lüktet
összetört szárán,
elillanó  lelke
lehelet szivárvány.