[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 205
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 206

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Fény panzió 8.
Ideje:: 05-08-2015 @ 03:44 am

Fény panzió

        8.

Mire visszaértek a panzióba, már ott is a levegőben vibrált a vendégvárás izgalma.

 – Épp ideje! – mondta Berci bácsi, aki nem szűnt meg zsémbelni az alapítvány ellanyhult szelleme miatt.

Ezúttal igaza is volt! A társaság lassan, de biztosan átlagos nyaraló közösséggé halványult. Megjelentek az emeleten szobát bérlő, esetenként egész lakosztályt lefoglaló családok, akik az alapítvány előnyeit élvezve kedvezményesen üdültek. Mi több, felütötte fejét a kasztosodás, a komfortban élők immár hajlamosak voltak elkülönülni a turistaosztály „jöttmentjeitől”.

Némi pezsdülést hozott a hivatalos UFO-kongresszus híre. A titokzatos ufoakták körüli mendemondák sokuk fantáziáját megmozgatták. Szerették volna meghívatni az egyetlen honfitársat, aki fenn a légtérben azonosítatlan repülő tárggyal találkozott, de az elnök úr nem volt hajlandó exponálni magát, hogy haknizni csábítsa a többszörösen kitüntetett vadászpilótát. Helyette stand upp-os fiúkat küldött, akik aztán elhumorizálták a témát.

Új töltetet adott az élcelődésnek, hogy a kedélyeskedő hölgyek felmutattak egy nemzetközi tanulmányt, ami szerint a liberális gondolkodású, ateista férfiak az igazi UFO-hívők. 

Erre előállt egy nyugdíjas fizikatanár, hogy helyre tegye a csacska elképzeléseket. Csak néhány napra jött le az unokája után, és mire beleélte volna magát a helyi lezser miliőbe, már sértődötten haza is ment. Nem értette, hogy miért mosolyogják meg a tudálékos fejtegetéseit.

Azt magyarázta, hogy egy német kostruktőr tervezte az áramlástani fizikai jelenség alapján az első repülő csészealjat, de ellopták az ötletét. Megdöbbenve jött rá, hogy a megszállt Skoda gyárban javában kísérleteznek vele a nácik, mint Hitler egyik csodafegyverével. Ezen úgy megsértődött, hogy a háború után hol a nyugati, hol a keleti tömbnek ajánlotta fel a szolgálatait. Így tűnt fel a hidegháborús hisztéria kellős közepén egyre több kísérleti csészealj az égbolton. De leplezni kellett a katonai titkokat, ezért elhíresztelték, hogy bizonyára idegen világból valók, és ezzel szárnyra kapott a népszerű UFO-irodalom. Az igazi megdöbbenés akkor következett be, amikor kiderült, hogy a legújabb csészealjak mutatványai immár minden mérnöki tudást megcsúfolnak. Ezek után aztán az lett a kérdés, hogy hogyan is állunk a földönkívüliekkel.

A csipkelődő beszólásokkal kísért előadás végére egy mosolygós hölgy tett pontot:

 – Kedves kollega úr! Ahogy kegyed fizikatanár, én ugyanúgy irodalomtanár vagyok. Tehát értékelni tudom, hogy az ágas-bogas űrhistóriából milyen szép kerek népmesét formált. Gratulálok! Kedvet csinált, hogy most már mi is utánanézzünk, vajon mi az igazság.

Mire a fizikatanár megsértődhetett volna, és a  magyartanárnő kiélvezhette volna a frappáns hozzászólása sikerét, Evelin kapásból a mélypontra süllyesztette az önértékelésüket.

 – Szerintem nem is kapiskáljátok mindazt, amit az ufókról tudni lehetne, és persze mi, a többiek sem. A tájékozottságunk abból áll, hogy valaki látott a témában egy TV-műsort, és azt most elmeséli nekünk. Így van tanár úr?

Evelint eddig úgy ismerték, hogy még csak meg sem érintette az alapítványi bolondéria. Jelenléte abban merült ki, hogy rajta tartotta a szemét a felettébb vegyes társaságon. Miatta lehetett nyugodt az elnök úr, hogy a távollétében nem történik valami kompromittáló, ami aztán kihatással lehetne az üzleti hitelére is. Hát most láthatták, hogy a metsző tekintetű vörösesszőke szépség a veséjükbe lát.

A felemás sikerű előadás hatására az alapítványon belül mégis csak beindult az elméleti UFO-szekció.

Miközben szinte észrevétlenül kifejlődött egy kísérleti csoport is. A tevékeny alkatú Berci bácsit aligha érdekelték a mélyenszántónak amúgy sem nevezhető viták, konokul haladt tovább a maga útján. Mint vérbeli felfedező, bárhol képes volt felcsípni a számára releváns információt, ami beindíthatta a fantáziáját. Valami prospektusban bukkant rá egy drága játékszer rajzára, ami az újabban sokat emlegetett drónokat utánozta. Propellert tartó karok nyúltak ki négy irányban egy repülő csészealj modellből. A nem mindennapi játékszer működése már nem is érdekelte, mert gondolatban a saját manipulált légsugárral felszállt búgócsigáját és az ajándékba kapott irányítható helikoptert vetítette rá a képre.

Szerencsére már jóideje összejött Borbással, aki nemcsak beengedte a karbantartó műhelybe, hanem társulni is hajlandó volt vele. Hamar eldöntötték, hogy felesleges a négy kar, százhúsz fokos szögben felerősített három játékhelikopter is megteszi. Nosza, beszereztek még kettőt a karbantartási keret terhére. És hogy a szerencséből ki ne fogyjanak, a szomszédból átszökdöső túlmozgásos süvölvények között nem egy technikai érdeklődésű példány akadt. A XXI. század gyermekeinek szórakoztató kihívás volt áthangolni a repülést vezérlő elektronikát, vagyis a légsugaras modellal összehozni a helikopterek távirányítóját.

A két öreg épp csak kipróbálhatta a valóban repülő és irányítható csészealjat, inkább a fiatalok játszottak vele. Csakhogy nehéz volt a szertelenkedő kamaszokat kordában tartani. Amikor például a fejük felett repkedő búgócsigát dühösen megugatta a jogosan méltatlankodó Bingó kutya, ők tréfából megsturcolták egy meredek mélyrepüléssel. Tartani lehetett tőle, hogy nagyobb bajt is okoznak, ezért a kényes játékszert eltették a tiszaláposiak jöveteléig, nehogy addigra összetörjön.

És szegény Berci bácsi pont onnan kapott fricskát, ahonnét a legkevésbé várta volna. Az elnök úr hívatta telefonhoz, amikor tudomására jutott, hogy hetek óta miben mesterkedik.

 – Tévútra vitt a fantáziád, öreg barátom… De én továbbra is bízom benne, hogy a gyerekjátékok fabrikálásánál azért többre vagy hivatva.

Így hát az öreg magába szállt és egy korábbi leleményét vette elő. Hazautazott, hogy az alagsori barkácsműhelyében összerakja. Kivárta, amíg Gabroncot is Pestre szólítja a kötelessége, aztán rávette, hogy a hátsó ülést lehajtva az egyterűjével szállítsa le a tákolmányt a Fény Panzióba. A lányai megkönnyebbülve búcsúztatták, és nagyot néztek, hogy a habókos papájuknak most egy civilizált emberszabású a barátja. Aki ráadásul szemrevaló fiatalember.

De Berci bácsi is meghökkent, amikor a fiú szabályosan bemutatkozott a fanyalgó kertvárosi dámáknak:

 – Kovács Péter vagyok.

Sose használta a tisztes polgári nevét, legföljebb, amikor igazoltatták. Berci bácsinak továbbra is csak Gabronc maradt, akit olykor Garaboncnak becéznek, és még Pesten hozzáfogott a kitanításához:

 – Mindjárt elmagyarázom, hogy mit viszünk, csak előbb álljunk meg valamelyik buszmegállóban, hogy megnézhessünk egy mozgó reklámot. Lehetőleg olyat, ami még valóban mozog.

Találtak is egy vandáloktól megkímélt helyet, a szerencsésen épségben maradt üveglap mögött suhanó plakáttal.

 – Az én alkalmatosságom már ezek megjelenése előtt készen volt, csakhogy adapter közbeiktatásával konnektorból működtetve. De nem vehette fel a versenyt a gyárilag formatervezett mintapéldányokkal. Ráadásul, amiben többet tudott volna, azt kinevették. Ugyanis feleletválasztó gombokkal lehetett irányítani a képek futását.

 – Értelek, Berci bátyám! Vesztedre megelőzted a korodat, mert akkor még nem volt divatban az a szó, hogy interaktív.

Lett volna még miről beszélgetni a hosszú úton, de belefutottak egy elterelésbe. A legnagyobb nyári hőségben olyan falvakon botorkáltak keresztül, melyeknek azelőtt csak a nevét ismerték az útjelző táblákról.

 – Jé, itt is élnek emberek! – mondhatták volna, a helybeliek pedig a torlódó autókaravánra csodálkoztak rá.

 – Elterelés az egész életünk – mondta váratlanul Berci bácsi. Gabronc szó nélkül hagyta a sóhaját, mert nem volt érzéke hozzá, hogy rácsatlakozzon mások mélázására. Annak örült, hogy végre a hazafelé vivő útra csatlakozhat rá.

Hazatérés! Nincs is ennél szebb szó, de hát hova haza?

 Berci bácsinak már nem otthona a saját háza, sőt a törzshelyéről is kinézik a Reciprok Sörözőben. Ha rákérdeznének, hogy hol a szűkebb hazája, csakis a panziót tudná megnevezni, ahol még az elnök úr is számon tartja, és Etelka főnökasszony legalább a gondját viseli.

Gabronc is, bár van pesti otthona, egyre kevesebbet tartózkodik a családi fészekben. Kielégíti a tudat, hogy jó karban vannak a szülei és nem szorulnak őrá. Ráadásul feszélyezi, hogy többet vártak volna tőle, sikeresebb pályafutást. Már neki is az alapítvány a mentsvára, és az elnök úr, különösen pedig a főnöknő bűvkörében él.
Csakhogy miféle élet ez, ha nincs egy rendes kapcsolata? A csónakázós partnerekről neki is az a véleménye, mint a többi férfinak szokott lenni, hogy amelyik lány nem becsüli meg magát, az tőlük se várjon megbecsülést. Gyalázatos szemlélet ez, de hát ilyen a világ.

Aki igazán hozzá való lenne, talán a Gárdonyi Tünde nevű csoda, de hát az legföljebb pajtásnak hajlandó őt elfogadni. És igaza is van, mert Gabronc valójában Etelka asszony igézetében él.

De ez az ábránd vajon hová vezethet?



Utoljára változtatva 01-04-2021 @ 11:29 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 05-08-2015 @ 09:53 am)

Comment: Olvasom szorgalmasan... bár nem nagyon reagálsz rá, hogy itt hagyom a jelem :-). aLéb


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 05-15-2015 @ 11:40 am)

Comment: Én is itt jártam! :)))))))))))


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 05-22-2015 @ 01:59 pm)

Comment: Kedves Andi! Megtisztelő és örvendetes a számomra, hogy figyelemmel kíséred az írásaimat. Még nem jöttem bele, hogyan illik megköszönni, hát valahogy most elkezdem. Egyúttal azt is kérem, hogy ne csak értékelj, hanem kritizálj is. Abból is profitál, aki nem mimóza lelkületű.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds