Tóth János: Sörtől részegen 

Bennem gyertya kormos csonkja,
sötét füstfátylat dob a mosolyra,
kedvem rég csak fekete üszök,
még maradok, de lassan készülök. 

Fél éltetem oda, Istent nem láttam,
de ördögöt minden egyházban,
csuhában, öltönyben bekenve mázzal,
csúfos játékot űztek a Bibliával. 

És ti, ti magasztos emberi eszmék,
lebegtek súlytalan, mint béka legénykék,
s úgy alázkodtok minden hazug szóra,
mintha az mind, gólya csőre volna. 

Haza, szabadság, béke és szeretet,
kóboroltok éhesen, mint utcagyerekek,
sajnálkozó tekintetek jönnek szembe,
egy - két forint, de nincs, ki haza vinne. 

Politikus, te elfajzott mit tudom én,
minden szó mi eszembe jut, nagyon kemény
aljas, alattomos, hitvány állat,
én segítenék, ha neked bitót ácsolnának, 

persze erős kötél neked is jutna,
még  kölcsönt  is vennék bankár  a hurokra,
s míg a szélben ti lengnétek sorba,
fölszabadulna a milliónyi szolga, 

és akkor én is egy hársfának dőlve,
vidámakat írnék, mert bennem nem ölne
egyetlen egy szép gondolatot se a bánat,
szeretnék mindenkit s ölelném hazámat. 

De most még csak sörtől részegen,
ábrándozom a fenti képeken,
várom hogy végre vaduljon  a bárány
vérbe forduljon a devizás szivárvány.