Boros Tibor:  Névnapi vers, Ágnesnek

Miért van, hogy Horváth tanár úr
az Ágnest jobban megbecsülte,
míg én időnként lázadoztam,
és most vezeklek szemlesütve.

Igaz, hogy bántott számtalaszor,
de ha lelkem mentség után kutat:
szeretetébe visszatérni
mindig hagyott nekem utat.

Pelso-szigetre még együtt hajóztunk,
és amit a végzet kavart
- nagy hittel, kis szerencsével -
túléltünk ott minden vihart.

Palackpostát a vízbe dobva
mit várhat egy hajótörött?
Mentést csak Ágnestől remélek
örök "ború s derű " között.

( A Pelso-sziget ciklusból )