[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 65
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 65


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Fény panzió 10.
Ideje:: 05-29-2015 @ 09:14 pm

 

                   Fény panzió

                          10.

 

Nem is kellett sokáig várni, hamarosan befutott egy takaros kis autóbusz, amit az otthoni művelődési központ bocsátott az amatőr űrkutatók rendelkezésére. A focicsapat és a néptánccsoport mellett ők is sorra kerültek. Bizonyára a szemmel látható ügybuzgalmukkal érdemelték ki a támogatást. Még kiszállás közben is a távoli rokonokról vitatkoztak.

Most éppen ott tartottak, hogy mi szeretni valót találhatnak bennünk a földönkívüliek? Egy csinos fiatal hölgy vitte a szót:

 – Világos, hogy az esztétikus földi életformát díjazzák. A technológiában bizonyára előttünk járnak. De amit a művészetek terén produkáltunk, az csakis ránk jellemző, egyedi. Az ideális külsőnkről nem is szólva…

 – Ilyet csakis Anikó mondhat, aki máris intergalaktikus szépségversenyben gondolkodik. De hát a végtelen távolból ki ismerheti az univerzum ilyen-olyan lakóinak az ízlését? Hogy mit tartanak szépnek…

A replikázó fiatalember szavait nem kísérte általános helyeslés.

 – Ez a Gerzson már megint az ördög ügyvédje akar lenni!

  A vendégeket fogadó Evelin már csak a szíveslátás okán is csatlakozott a csiviteléséhez. Egyből Anikó mellé állt:

 – Szerintem kedves Gerzson fordítva következtet. – Nem mulasztotta el, hogy egy biccentéssel bókoljon a csúfondáros tekintetű fiatalember felé. – Koránt sem az ízlés formálja a szépséget, hanem a szépséghez igazodik az ízlés. És talán a födönkívüliek is tudják, hogy az ízlésről nincs mit vitatkozni.

 – De gustibus non est disputandum – helyeselt a vendégek legtekintélyesebbike. Egy ápoltan borostás arcú férfi úgy szólalt meg, mint aki honi berkekben egyedül hivatott a viták eldöntésére. Időnként igazgató úrnak szólítják, mivelhogy valóban az is, éppen a tiszaláposi művelődési otthonban. Evelint első pillantásra megcsodálta, és attól kezdve minden alkalmat megragadott, hogy imponáljon neki.

A vendégek köré sereglő alapítványiak is bekapcsolódtak az ötletelésbe. Először csak udvariasságból, aztán egyre jobban belemelegedve. Amikor a közös ebédre került a sor, a két társaság már elkeveredve ült asztalhoz. Beindult a barátkozás.

Dénes és Gerzson mint két hasonló érdeklődésű tanárember hamar egymásra talált. Az egyik a felesége kedvéért most lépett katedrára, a másik éppen kifelé tartott az iskolai keretek közül.

 – Nekem inkább a tehetséggondozó szakkörök valók. – Lelkesen fejtegette, hogy az országban egymás után tűnnek fel a fizikához vonzódó, vagy éppen a bámulatosan kreatív fiatalok. Egy újabb nagy nemzedék van kibontakozóban, már a nemzetközi sikereik is megmutatkoznak. – És én patronálásukra nyertem el egy ösztöndíjat.

Mire Dénes megjegyezte:

 – Azért kreatív öregek is vannak. Akik nem akarnak beletörődni, hogy nekik már elment a vonat. – Természetesen Berci bácsira gondolt, akivel együtt dolgoznak feleletválasztó programokon, de nem tartotta ildomosnak most előhozakodni vele.

Gerzsonnak pedig az Anikóval vívott befejezetlen szópárbaj nyomta a begyét, legalább Dénesnek szerette volna előhozni a kibeszéletlen érveit, de nem tartotta illendőnek a fehér asztal mellett. Megtörölte a leves gőzétől bepárásodott szemüvegét, és kedvtelve nézegette az újdonsült barátait. 

Evelin a vendégek első emberénél gyakorolta a hostess teendőket. Felmérte a kedvelt borostáit visszafelé simogató jeles férfiút, és rögtön látta, hogy gyerekjáték lenne bolondot csinálni belőle. Átmenetileg felöltötte a csábító arculatát, de hamar letett róla, mert alapjában véve jóravaló emberkének ítélte.

 – Hegymeg Béla vagyok. – Így mutatkozott be, ám a keresztnevét alig hallhatóan dünnyögte.

És még hozzátette:

 – Nem Hegymegi, csak Hegymeg.

 – Értem! Így veretesebben hangzik. És ne aggódj, nem foglak Bélázni, inkább simán Hegyinek szólítalak. A pátriátok délibábos síkján, azt hiszem, te lehetsz a csúcs, vagyis az egyedüli hegy.

Odasündörgött hozzájuk a homo sapiens népség küllemére büszke Anikó, és a fülébe sugdosott valamit a férfinak, aki rögtön továbbította az üzenetet:

 – Kedves Evelin, igazán ne haragudj, de Anikó szerette volna üdvözölni a legendás hírű elnök urat. Akárcsak én és a többi tiszaláposi.

 – Az én hibám, hogy még nem kértem elnézést az elnök úr nevében. Helyette a fivére köszönt majd benneteket. A főnöknek Angliába kellett menni az egyik cége ügyében. Meg aztán az ismerőseinél a kislánya helyét készíti elő, aki szeptembertől már ott jár iskolába. És akárkire nem bízhatja az egyszem gyermekét...

Szavai most már mindenkihez szóltak. Úgy tudta magára vonni a figyelmet, hogy közben meg sem kellett emelni a hangját. Röviden bemutatta a Fény Panziót és egy igazi vasárnapi kirándulással kecsegtette hallgatóit a máris kimerítőnek ígérkező viták után. Végül felkérte a vendégeket, hogy a kávét már a kertben fogyasszák el, ahol egy stílszerű bemutatót tartanak a számukra.

A promt intézkedésekhez szokott Evelin most megtapasztalhatta, hogy milyen körülményes dolog egy ekkora társaságot kommandírozni. Nem is várta volna ki, amíg a székeket tologatva jóllakottan csetlenek-botlanak, de az asztaltársa visszatartotta.

 – Ne menj még el, kérlek… Használjuk ki a holtidőt, amíg a jónép szedelőzködik, állítsuk össze egy vitanap programját! – Jómaga eddig sem tétlenkedett, máris szétsimított egy szalvétára írt vázlatot, amit ebéd közben hozott össze:

  Élet a fejlett bolygókon

  Félnünk kell-e az idegen civilizációktól?

  Lehet-e idegen űrhajó a kisbolygók között?

  A földön kívüli intelligencia kutatása, vagyis a SETI

  Származhat-e a Marsról a földi élet?

  A Pioneer űrszonda 1972/73

  A Voyager-program 1977 – 1989

 – Ugye nem gondolod komolyan?! – akarta mondani Evelin, mert előre látta a bőség zavarát, de meggondolta magát. Kecsesen nyújtózott egyet. Ha már ennyire lelkes maximalisták ezek a tiszaláposiak, hát csak tessék, indítsák el ők a szimpoziont.

Ám abba már nem ment bele, hogy témánként alakítsanak szekciókat.

 – Legyen csak együtt ez a jó hangulatú társaság!

Berci bácsi és Borbás közben előkészítették az UFO-drónt, és türelmesen várták, hogy a kertben lassan-lassan elhelyezkedjen a népes társaság. Amikor végre Evelin jelt adott, beindították a fura szerkezetet, és egymást felváltva irányították, amikor némi tétova mocorgás után felszállt. Nagy volt a meglepetés. A vendégek körében osztatlan sikert aratott a fejük fölött széles körökben pásztázó búgócsiga. A mutatós hölgyikék kacéran sikkantottak, amikor rájuk közelített a csészealj, mert a hajukat borzolta a trükkös légsugár.

Most az következett volna, hogy bátrabb tiszaláposiak is kipróbálják a távirányító kezelését, de valami más történt. Az elegáns villa felöli kerítésre a szomszéd gyerekek között a legcsibészebb kitett egy filccel megírt plakátot:

            DRÓNOK CSATÁJA

És azon nyomban felröptettek egy boltban vásárolt és okostelefonnal irányítható játékhelikoptert, aminek az aljára ügyesen rászereltek egy könnyű lemezből kialakított ütközőt. A fürge kis játékszerrel lecsaptak az UFO-ra. Először csak a hátára telepedtek, hogy leszorítsák, de amikor ehhez gyöngének bizonyultak, a három irányító propellert támadták. Látszott, hogy előbb-utóbb elroncsolják valamelyiket, és akkor a csészealj elszabadul vagy földhöz csapódik.

Ekkor lépett a színre Iván, aki eddig az ijedező hölgyek mellett készségeskedett. Berci bácsit félre tolva átvette az irányítást és rögtön támadásba lendült. Kihasználva a csészealj nagyobb tömegét, megbillentette, és oldalról csapkodta vele a kis helikoptert. A szomszéd fiúk látták a veszedelmet és menekülőre fogták, de Iván kegyetlenül legázolta a játékszerüket. Sokan megtapsolták, bár nem mindenki, mert többen megsajnálták a letarolt kis helikoptert. 

Mindazonáltal Iván lett a nap hőse, aki elűzte a betolakodót és megvédte az alapítványiak becsületét. De ő szerényen Berci bácsit tolta előtérbe. Látványosan megköszönte neki, hogy egy nem mindennapi leleménnyel gazdagította az ufonauta arzenált. Ugyanis meg akarta nyerni az öreg jóindulatát, mert máris tervei voltak az egyből nevezetessé vált repülővel.    

Kergették egymást a gondolatai.

 Lelki szemei előtt megjelent a marsbolt előtti kis tér, egy mini helikopter leszállópályával, rajta a Berci bácsi-féle UFO-drónnal, amivel majd bemutató repüléseket tart. Özönleni fognak az érdeklődők és a vásárlók. És ami a lényeg: akkorát fog nőni az elnök úr szemében, hogy még ki tudja mit nem érhet el nála. Egyelőre beérné Gabronc jó kis kényelmes állásával. Aztán meg… Nem szabad elfelejteni, amit Archimédesztől tanult: adjatok egy pontot és kifordítom a Földet a sarkaiból.

Zsuzsika máris egy sokatmondó pillantást küldött Evelin felé, ami nagyjából ezt jelentette:

 – Na látod?! Hát nem egy férfias jelenség?

De a siker örömébe lám csak, máris üröm vegyült. A vendég Gerzson elismeréstől ragyogó arccal gratulált Berci bácsinak és Borbásnak a fiatalokat lepipáló kreativitáshoz, aztán a szerkentyűt felragadva hármasban elvonultak a karbantartó műhelybe. Oda már senki nem mehet utánuk.

Kisvártatva Gerzson áthozta a buszból a szerelőtáskáját.

Egy óra múlva aztán már a csészealj okostelefonnal is irányíthatóvá vált. Mire gondolt Iván, amikor a fülébe jutott a hír?

        – Ez is a malmomra hajtja a vizet, hiszen az öreg egyedül nem tud bánni az okostelefonnal…



Utoljára változtatva 01-04-2021 @ 11:42 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lyza1
(Ideje: 05-30-2015 @ 12:24 pm)

Comment: Olvastam, kedves Tibor!..:)...várom a további fejleményeket!... Lyza


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 05-30-2015 @ 08:20 pm)

Comment: Olvaslak, Tibor! aLéb


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 06-05-2015 @ 07:34 am)

Comment: Itt vagyok, olvaslak! :)))))))))))


Hozzászóló: thyborc
(Ideje: 02-01-2016 @ 06:55 pm)

Comment: Köszönöm, kedves Andi! Üdv. Tibor


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.38 Seconds