Fény panzió
11.
Evelin pedig sétára invitálta a vendégeket. Volt alkalma megcsodálni, hogy a Hegymeg úr egyetlen szavára elindult utánuk a tiszaláposi csapat. Laza kettes sorba rendeződtek mögöttük, hiszen ők is párban mentek. Mindenki a vízparti sétányra vágyott, de azért jócskán elidőztek a marsbolt mellett is. A meglepett Feri nem győzte kiszolgálni őket, és most sajnálhatta, hogy nem tart alkalmi szuvenírokat.
Ezalatt Gabronc az alapítványiak segítségével tanácsteremmé rendezte át az ebédlőt. Arra is volt gondja, hogy az elnöki asztalon elhelyezzék az interaktív transzparenst, aminek még mindig nem találtak jobb nevet. Hamarosan melléje került egy projektor is a sétáról megtért vendégek jóvoltából.
Amikor végre az alapítványiak is elfoglalták a vendégek mellett üresen maradt székeket, Hegymeg úr egy sajátságos köhentéssel jelezte, hogy átveszi az irányítást. A kivetítőre helyezte a sebtében szalvétára írt fogalmazványát, és néhány szakavatott szóval egy kiadós beszélgetésre biztatta a közönséget az elég tűrhetően olvasható vázlat alapján. Aztán csak világfájdalmas arccal nézhetett körbe, mert még a megismételt unszolásának sem lett foganatja.
Gerzson mentette meg a helyzetet:
– Javaslom, hogy egy hangulatos bemutatkozással kezdjük a beszélgetést. Felkérem Anikót, aki mellesleg a népdalkörünk szólistája, hogy néhány tiszai nótával kedveskedjen a vendéglátóinknak.
Ilyen felkérésnek, és ebben a szituációban nem lehetett ellenállni, így némi kérettetés után felcsendült az szívreható szoprán. Akkora volt a siker, hogy Gerzsonnak kellett leinteni a többször is újrázást követelő hallgatóságot.
– Kedves közönségünk! Ugye egyetértetek velem, hogy Anikó szépsége is emelte a dalok szépségét?
– Igen! De még mennyire!
– Egyetértetek, hogy a földönkívülieket is mindkettő elbűvölné?
– Hát persze!
– Most hozzád fordulok, Anikó! Igazán nem vagy beképzelt, ha úgy gondolod, hogy egy teljesen idegen felépítésű földönkívüli is szépnek találná az énekedet, bár különösnek találná a hangképzésed módját. Csodálkozva tanulmányozná a csinos ajkaidnak az ő számára furcsának tűnő vonaglását, de elfogadná, hogy a homo sapiens így kommunikál. De azon már megütődne, ha látná, hogy iszol egy pohár vizet. Mi az, locsolni kell a hangszert?
Egy kis szünetet tartott Gerzson, hogy felmérje, követik-e a gondolatmenetét. És folytatta:
– Amikor pedig azt látta volna, ahogy az ebédnél harapdálod a sztaniolba tekert nyelű szaftos kacsacombot, azzal a kecses szájjal, ami a gyönyörű hangokat kiadja, akkor megrémül, mert…
Anikó nem bírta tovább hallgatni:
– Én nem is harapdáltam a kacsacombot, vedd tudomásul!
Erre már többen nevetni kezdtek.
– Ne haragudj, Anikó, én nem is figyeltelek, hogyan ettél, csak azt akarom neked és a kedves Evelinnek bizonyítani, hogy ne bízzuk magunkat az idegenek ízlésére.
Evelin jónak látta fordítani a szimpozion menetén.
– Talán nézzünk meg néhány karikatúrát az alapítványi amatőröktől! Lássuk, hogy milyennek képzeljük a földönkívülieket, és hogy ők milyennek láthatnak bennünket!
Ezzel beindították Berci bácsi mozgó plakátját a humorosnak szánt rajzokkal.
A kedvcsináló karikatúrák után feleletválasztó program következett. Dénes vállalta a bemutatást:
– Azt már láttátok, hogy a demonstrációs tábla ablakában egy plakátnyi széles szalag fut föl és le. Nézzétek meg, az ablak alatt baloldalt, középen és jobboldalt – tehát háromszor – zöld és piros jelzőlámpák vannak, hogy a helyes feleletválasztást jutalmazzák, a helytelent büntessék. Most azt játsszuk, hogy tervrajzokhoz kell a lámpák fölött – tehát baloldalt, középen és jobboldalt – olvasható három megnevezésből a helyeset kiválasztani.
– Értjük, Dénes, nincs szükség a szájbarágásra!
– Ezt örömmel hallom, de azért maradok a bevált tanári stílusnál. Bevezetésként a jövő lehetséges űrbéli hajtóműveit mutatjuk be a neves kutató, Csaba Zoltán közleménye alapján, amit a szakirodalomból ollóztunk ki. A tanulmányból kimásolt rajzokat kell beazonosítani a hozzájuk tartozó megnevezéssel. Hat rajzunk van, ami ugye hat ablakban jön elő. Minden rajz alatt három megnevezés olvasható találomra kiemelve következőkből:
fényűrhajó-modell,
űrlift koncepció,
parittya elvű űrpálya,
nukleáris üzemanyag-elem,
WARP-hajtómű,
Einstein-Rosen híd.
Ezek közül nyilván mindig csak az egyik az oda illő. Gombnyomással kell a helyes választ megjelölni. Ha jól tippeltünk, zöld fény gyullad ki alatta, és mihelyt a gombot elengedjük, tovább kúszik a szalag, bejön a következő kép. Helytelen tipp esetén piros fény válaszol, és ha a gombot elengedjük, visszafelé megy a szalag. A továbbiak kiderülnek a gyakorlatban.
Evelin vette át a szót:
– Olyan kedves vendéget kérünk, aki nem ismeri az eredeti tanulmányt. Köszönjük a jelentkezést!
A vállalkozó szellemű vendégnek csak a harmadik próbálkozás után sikerült tévesztés nélkül végigfutni a programon. Úgy látszik, tényleg nem ismerte a tanulmányt.
– Ez még csak bemutató – magyarázta Dénes. – Kreatív barátaink most készítenek tartalmasabb programokat erre a játékszerre. Akár kedves vendégeink is beszállhatnak. Csak egyet kell megjegyezni: nem szabad tőle többet várni, mint amire készült.
Közelebbről is megnézték a vendégek a szerkezetet, és bizony volt, aki hümmögött:
– Ez olyan, mintha újra feltaláltátok volna a villanykörtét. Most, amikor már mindenhol plazmaképernyős kivetítők vannak, ti meg a múzeumból előveszitek a Hollerith-rendszert… Visszatérünk a lyukkártyához?
Gabroncnak nagyon nem tetszett ez a hang. Nem hagyhatta leszólni Berci bácsi találmányát, az öreg életének talán a főművét. Mérgében eszébe se jutott lélektani magyarázatokba bocsátkozni, hogy az alapítványiak miért kedvelték meg a kézműves szintű játékot. Ez most nem a korrekt érvelés ideje!
– Ha Tiszaláposról felutaztok Budapestre, a buszmegállókban megnézhetitek a suhanó plakátokat, és elgondolkozhattok, hogy miért ragadják meg jobban a figyelmet, mint a plazmaképernyő. Vagy tegyetek egy időutazást! Amikor feltalálták a fényképezést, a festőművészek talán eldobták az ecsetet? Vagy nézzétek az okostelefonos gyerkőcöket! Tiszaláposon talán nem, de Pesten a hipermodern kütyüket zsebre téve a graffitizésben találnak önmagukra.
Gabronc ugyan nem lopta bele magát a vendégek szívébe, de a hümmögés abbamaradt.
Azért Evelin jónak látta, hogy legyezgesse a megbántott tiszaláposi lokálpatrióták hiúságát:
– Ti elmélyültebben és szakavatottabban tekintitek a dolgokat. – Majdnem azt mondta, hogy tudományosabban, de megérezte, hogy az még a tiszaláposiak esetében is nagyképűség lenne, az alapítványiakról nem is szólva… – Nézzetek szét, nálunk minden bohókásabb, akár gyerekesnek is mondható. A Marslakók Boltjától a feleletválasztós játékig. Ezek szintje jól szimbolizálja az űrkutató színvonalunkat. Legfőbb erényünk talán az önirónia. Meglátjátok, bennetek is megfog majd a hely szelleme!
– A genius loci! – idétlenkedett Iván, aki máris készen állt, hogy néhány vendég hölgyikét elmélyültebben bevezessen a helyi rejtelmekbe.
– Jó, jó –, enyhültek meg a vendégek. – De azért a boltban túlzás volt kiírni, hogy Mars-utazásra előjegyzést felvesztek.
Arra nem gondolt senki, hogy a boltos Feri így toboroz befektetőket a bodegája átépítéséhez. A vendégek megadóan akklimatizálódtak, Garabonc pedig kapott egy jótanácsot:
– Egyelőre jobb, ha te elkerülöd a tiszaláposiakat. Inkább segíts Etelkának!
Kétszer se kellett mondani… Boldogan ment, akár egy kisfiú a fagyizóba.
A főnökasszony ki se látszott a gondból. Alig hogy elszállásolta a vendégeket, máris a kirándulás megszervezése szakadt a nyakába, amivel Garabonc és persze Borbás nélkül nem is boldogult volna. Kinéztek egy kirándulókat sétakocsikáztató lovas fogatot. Az idegenforgalmi iroda égisze alatt fuvarozgató gazduram először azt hitte, hogy ugratják.
– Oda föl a hegyre? Ez a hosszú stráfkocsi nem a hegyi utakra való. És különben is, foglalt vagyok.
Azért másnap délelőttre hajlandóságot mutatott egy próbamenetre, persze, a terepjáróval. Láthatta, hogy járható az út, de alapos ember lévén azt is kimérte a szűknek tűnő platón, hogy meg tud-e majd fordulni a szekerével. Amikor aztán magyarosan megvendégelték, és látta, hogy ezeknél az alapítványiaknál a pénz nem számít, még tréfálni is kedve támadt:
– Jelmezes bakonyi betyárt nem akarnak?
– Miért is ne!
|