| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A kivándorló Ideje:: 06-08-2015 @ 08:01 pm |
|
|
|
|
A kivándorló
Egy kis faluban élt a Módos család, közel a fővároshoz, de mégis csendes környezetben. Nevükhöz méltatlan módon szegénységben éltek, mint oly sokan e kis hazában.
Módos István, az apa katona volt, még fél éve volt a szolgálati nyugdíjig.
Felesége Panni a főváros egyik kollégiumában könyvelt szerény bérezésért. Két tinédzser fiuk volt, László most végzett a középiskolában, Károlynak még volt egy éve a szakmunkás képzőben.
Szolgálati lakásban laktak, amit nyugdíjazáskor kedvezményesen megvásárolhattak.
István megmozgatott minden követ, hogy összejöjjön a lakásra való, kölcsönökből, kevéske megtakarításból össze is jött a szükséges pénz.
Eljött a nyugdíjazás ideje, István megvette a lakást, és elhelyezkedett egy szállodában karbantartónak. Ugyanannyit fizettek neki, mint amennyi nyugdíjat kapott, eleinte rózsásnak tűnt a helyzet. Az infláció azonban olyan iramban rontotta a nyugdíja értékét, hogy rövidesen megint szűkölködtek.
Az egyik nap beült a számítógép elé, hogy megnézze leveleit. Az egyik harsány levél arról tájékoztatta, hogy megnyerte az egyik sorsoláson az USÁ-ba szóló zöldkártyát, egész családját viheti, ha igénybe veszi.
István eljátszadozott a gondolattal, de végül elvetette.
Nagyon messze volt az államok, és nem vágyott a teljes ismeretlenségbe. Napokkal később azonban új gondolat formálódott a fejében: mi lenne, ha szerencsét próbálnának közelebb.
Elkérte a fia atlaszát, és érdeklődéssel lapozgatta. Úgy tűnt neki, hogy Tunézia lesz a legjobb, csak áthajóznak Szicíliából, és már meg is érkeznek. Szövögette tervét, ahol csak lehetett, utána nézett a szükséges feltételeknek, és az egyik este előrukkolt elképzelésével.
A család először ledermedt, de aztán a kalandvágy úrrá lett rajtuk, és kérdésekkel bombázták a családfőt. István mindenre tudta a választ, ez némi magabiztosságot teremtett a terve körül.
Kiadta, hogy mindenki feküdjön neki a franciának, ezen a nyelven ott megérthetik egymást a bennszülöttekkel. Később majd a helyi arab nyelvjárást is felszedik.
Fél év múlva eladtak mindent, felszámolták eddigi életüket, és rozoga Ladájukkal elindultak a nagy útra.
Reggióban eladták a kocsit, onnan már hajóval mentek Szicíliába, illetve onnan tovább Tuniszig. A kikötőben tört francia nyelven előadták szándékukat, ahonnan tovább küldték őket egy másik hivatalba.
A fővárostól néhány kilométerre találtak egy kis kiadó házat, odáig busszal mentek. A házban két szoba volt, szerény berendezéssel, végre kipakolhatták bőröndjeiket. István azonnal körbenézett a településen, az egyik udvarban látott egy Ford teherautót, a rajta lévő tábla hirdette, hogy el akarják adni. Fergeteges alku kezdődött, míg végre István megkapta viszonylag szerény összegért.
Örömmel hajtott haza vele, és közölte a családdal, van már munkahelye: magánzó lesz, fuvarokat vállal a teherautóval. A nagyobbik fiú is gyorsan kapott munkát, besegített az egyik falusi kézművesnél. A kisebbik, akinek lakatos szakmája volt, válogathatott a munkahelyekben, végül egy autószerelőnél kötött ki. A feleség a helyi kisboltban kapott munkát, minden vevő megmosolyogta gyatra nyelvtudását, tódultak a vevők.
A beilleszkedés nagyszerűen sikeredett, már egy hónap után közismertek voltak, és köztiszteletnek örvendhettek. Lassan kiteljesedett életük, megszűnt az anyagiak okozta fojtogató szorongás, élvezték a szabadság mámorát. Néhány év után István a falu vezetője lett, két fiának saját háza volt, mind a négyen szerették munkájukat, nagyon boldogok voltak.
Egyik este összejött a család, volt néhány téma, amit muszáj volt megbeszélniük. A nappalinak használt szobában ülték körül az asztalt, a sör és a rágcsálnivaló ki volt készítve. Még este is elég meleg volt, a szúnyoghálós ablakok nyitva voltak, egyik az utcára nézett. Alig kezdték a megbeszélést, egy köteg rúd repült be átszakítva a szúnyoghálót.
Az iszlám fundamentalisták gyűlölték az idegeneket. Nizor Naubor négy katonája kapta a feladatot, hogy végezzenek a betolakodókkal.
Beosontak a faluba, Istvánék házánál az ablak alá kuporodtak. Rövid, öt másodperces gyújtózsinórt kötöttek a trotil kötegre, meggyújtották, behajították az ablakon, és futásnak eredtek.
A négy rúd trotil szörnyű pusztítást végzett.
A magyar család minden tagja meghalt, a ház romokban állt.
Áldozatok lettek, mert nem ismerték a nép kultúráját, történelmét, gyökerét, és nem számítottak ellenségre.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-13-2015 @ 04:58 am
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 06-09-2015 @ 12:09 am)
Comment: Borzalmas történet, sajnos, sok ilyen eset van...
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 06-10-2015 @ 09:41 pm)
Comment: Hmm...Remek visszája jelen korunk történéseinek. (...és még óriásplakát sem kell hozzá) üdv. fTJ |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Almasy (Ideje: 06-11-2015 @ 11:49 am)
Comment: Kedves Frekvento barétom! Eddig hol voltál. Örülök, hogy újra olvashatlak. Nagyon megrázó, de sajnos életszerű történetet írtál. Az élet valóban kiszámíthatatlan Szeretettel ölellek Almásy GYUpp. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-11-2015 @ 06:01 pm)
Comment: Talán a történet rideg tárgyszerűsége (én így éreztem) tartott el attól, hogy a szereplőkkel azonosulni tudjak. Azt éreztem, így akartad megírni, nyitva hagyva, hogy ki, hogyan ítél...
Jó írás.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 06-13-2015 @ 05:08 am)
Comment: A befejezéssel, a rövid egy mondatos konklúzióval nem értek egyet. Szerintem ezek a dolgok nem azért történnek mert nem ismerjük a más kultúrát. A terrorizmus, mindegy, hogy milyen vallás bőrébe bújtatják, egyszerűen brutális gyilkosság. Éppen az a gond, hogy hajlamosak az emberek a vallással azonosítani, pedig nincs köze hozzá. A történelem a bizonyíték arra, hogy minden vallás nevében követtek már el rengeteg borzalmat. Jó írás, aktualitása sajnos ma is van, akár fordítva is. Szeretettel olvastalak:Anna :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 06-17-2015 @ 06:27 pm)
Comment: Maga az írás jó és érdekes, de -mivel éltem köztük- én ezeket a gondolatokat teljesen másként látom. |
|
|
|
|
|
