Mikor gondolatom Nálad jár
és keresi gyökereit, mindig
egy rokon lélek ismerős
érzéseit kelti bennem a szív
Bár merre is járok, élek
teszem mindennapi dolgom,
hozzád sosem nehéz visszatalálni
Mintha Nálad lenne az a
forrás, az eredet, amiből a
lelkem mindig erőt merít
Valami furcsa különös érzés,
távolinak hitt közelség,
mely rendre útba igazit
Hitből és szeretetből font
kötődés, ami nem ragaszkodik
Elenged és mégis van, eléget
és megmarad, szomjat olt, kutat,
keres. Lelkedben lakozik
Két idegen lelki útja
kötödések nélkül fonódik
|