Nem érdekel engem semmi,

Rajtam nem fogtok nevetni.

Kidüllesztem izmos mellem,

Üthetitek, nem fáj nekem.

Utcán lakom, nincs szomszédom,

Lakcímemet nem titkolom.

Napokig egy szót sem szólok,

Így kerülnek el a gondok.

Kemény vagyok mint egy tuskó,

S ha valaki olyan bunkó,

Hogy csak véletlen belémköt,

Úgy megcsapom, mint egy tököt.

Ellene egy késem sincsen,

Nem is kell: hogy leterítsem

Elég, ha csak mellé ütök,

Rászámolnak tizenötöt.

Néha-néha bepiázom,

Bokor alján jól elalszom

És ha netán korán kelek,

Életemen elmerengek:

Nincs családom, nincs haverom,

Ez kell nekem, így akarom,

Úgy élek én mint egy patkány,

Az életem vagány magány.

Göteborg, 2015