Rakoncátlan kőkockákból építettem váram.

A drótokat eldugtam, így nem ráz meg az áram

Nekem innen a vásárra nem kell messze mennem,

Etyek itt van a közelben, autót sem kell vennem.

Súlyos pesti sértésekkel vittek a kórházba,

Ott feküdtem Etyeken és azzal hoztak lázba,

Hogy a lelki sebeimre van gyógyír, csak várjak,

Talán nem kell, hogy váramból mindíg gyalog járjak.

Gondoltam is, tán még olcsóbb Etyekre költöznöm,

Ha kimegyek a városba nem kell kiöltöznöm.

Nem érdekel poros utca, eső, hó, vagy latyak,

De Etyek, vagy ne etyek s ha etyek, hát mit ityak?

Göteborg, 2015