T R I P T I C H O N

A Szent Erzsébet Zarándoklaton               Kassai anzix                                Lorelei a Pelso-szigeten

Magam elől bujdosásban                    Ki fogad be zarándokot                     Káprázat Ő? Nem is tudom…

      befogadott Sárospatak,                       Káin-bélyeggel homlokán?                Biztos, hogy nem vízi sellő,

s vezekelni magával vitt                      Pelso-sziget átka rajtam,                    a szigetünk csúcsán lebeg,

a lelkes zarándokcsapat.                      pedig áldás volt hajdanán.                  arany haján zefír szellő.

Áldást kaptunk egy Atyától,                Rövid boldogságom elszállt.               – Vitorládat lebonthatod,

a Bodrogban megfürödtünk,               szegény árva lettem megint,               Őt nézd, ne a felhős eget! –  

megtisztulva keltünk útra,                   de az érc Márai-szobor                       Az ifjúság szent hitével

vétkeink hagyva mögöttünk.                még szóra méltónak tekint:                minden hajósnak integet.

Bízva mentem, bár az idő                    „Fel se fogtad, hogy ki volt Ő,           Horváth tanár úr szerelme

nem egyszer volt ránk mostoha,          de amíg a szíved dobban,                   glóriával vonja körül,   

az Ég nekem megbocsátott,                hiánya fáj mindörökké,                       vihar jöttén és elmúltán

szívem Ágnes talán soha.                    napról napra egyre jobban.”                még az Ég is velük örül.