Béla kedvenc sarkában ücsörgött egy forgatható karosszékben, előtte egy rövidhullámú adó-vevő, annak minden tartozékával. Amikor ideje engedte, bolyongott az éterben,aztán ha összeakadt valakivel, hosszasan csevegtek mindenféléről. Komolynak számító körsugárzó antennája volt, a „penetrátorral” összejött már spanyol honban járó kamionossal, olasz taxissal,de a legbüszkébb egy iraki magyarral tartó néhány perces összekötetésére volt, ahhoz a kétezerötszáz kilométerhez mindennek össze kellett jönni: iongóc, pontos hajlásszögek, kitűnő terjedési viszonyok, és nagy adag szerencse.

Éppen befejezte beszélgetését a huszonnyolcas csatornán „gumimacival” aki normálisan a Károly névre hallgatott, már éppen csatornát akart váltani, mikor elnémult a készüléke. Első gondolata az volt, hogy tönkrement a hangszóró., de egy csatornával odébb veszettül sistergett, semmi baja nem lehetett, Visszakapcsolt, megint csend fogadta. Ilyen csak akkor történik, ha az ellenállomás közvetlen közelébe van, és a térerő oly hatalmas, hogy kizár minden zajt. Hirtelen monoton gépies hang szólalt meg: - Itt a Szinner bolygó megfigyelője beszél, vagy ahogy ti hívjátok:K2Alfa24.Az automatikus mérések alapján a te bolygód valahol a H-22.es szektorban lehet,nálad ez naprendszerként ismert. - Na ne marháskodj, biztosan itt cirkálsz egy mobillal az ablakom alatt, azért ilyen szuper a vétel. - Ugyan, dopplerlöketet használok, ti ezt a módszert már meg se ismeritek. - Mondjál még ilyen jókat. Mi van a tolmácsolással, hogy érthetsz te magyarul? - Van egy kommunikátorom. Bármilyen nyelvet tíz percnyi szöveg után képes átfordítani a nyelvemre. Az előző beszélgetésetek Károllyal elégnek bizonyult a fordításhoz. - Tulajdonképpen mit akarsz tőlem? - Adódott ez az összeköttetés, nem válogattam. Hogy mit akarok? Adok egy ezrelék esélyt, hogy megmentsd a földet. - Ez szép tőled. Lökjed komám, hogy képzeled? - Mi hozzátok képest aprócska lények vagyunk. A hullámhosszodból számított métert használva maximális magasságunk százhúsz centi. Négy szemünkkel minden irányba látunk,viszont nincs orrunk, a levegőt a mellkasunkon lévő két szűrőlyukon vesszük Sorolhatnám még fajtánk jellegzetességeit, de nem ez a lényeg. Technikai erőfölényűnk csak néhány száz év a javunkra, de ez elegendő ahhoz, hogy elpusztítsunk benneteket. Van egy komoly számítógépünk, ami kiszámolta, hogy a ti időszámításaitok szerint kétezerhétszázötvenben eljöttök hozzánk, leigáztok, és lakosaink nagy részét kiirtjátok. Megelőző csapást mérünk, flottánk kétezerhuszonhét augusztus tizenkettedikén ér földközelbe, ott negyven darab sziflátort küldünk fölétek, mire ezek körbeérnek a föld körül, nem marad szerves élőlény a bolygótokon.. Kékeszöld sugarakat bocsátanak ki, mindenen áthatolnak, és leállítják az életet. - Öcsém, ebből jó kis fantasztikus könyvet írhatnál. Ja, és hol az egy ezrelék? - Most mondom. Azért van egy összetett anyag, ami felfogja a sugarakat. Harminc százalék ólmot kell ötvözni 70 százalék grafittal nagy nyomáson. Ha ebből legalább egy milliméteres lemezt készítesz., az alatta meghúzódó személyek életben maradnak. - Hogy jön ki az egy ezrelék? - Úgy, hogy nincs bizonyíték, senki sem fog hinni neked. A térzsugorító hajtóművel érkező flottánk csak az utolsó pillanatban észlelhető. Ha mégis hisz neked néhány ember, és megmenekül, nem lesz képes potenciális veszéllyé fejlődni. - Köszönöm hogy rám gondoltál, sietek megmenteni a földet. Te meg menj és szórakozz az űrnénikéddel. Béla tovább kapcsolt néhány csatornával, és újabb partnert keresett. Mire újra a huszonnyolcas csatornához ért,már csak a szokásos vevőzajt hallotta, a nagy térerejű adó odébb állt. Nem hitt ugyan a figyelmeztetésben, de teljesen nem tudta kisöpörni gondolataiból. Írt egy levelet az egyik tudományos –fantasztikus folyóiratnak, vázolta a furcsa beszélgetést, de nem is válaszoltak neki. Néhány ismerősének beszélt még róla, legtöbben úgy vélték, valami beugratás lehetett, Aztán nem tett semmit, elvégre több mint tíz éve van a jelzett időpontig.