Fény panzió 16
Lendületbe jöttek és zsivány mosollyal végig szavalták Weöres Sándor játszi versének összes szakaszát. Az igazgató úr méltán volt büszke a földijeire. Szólt a szemüveges titkárnőjének, hogy ő is mutassa meg, mit tud. Az nem is kérette magát:
Ange amban ulanojje
balanga janegol
mo hítula e mante
u kuaháj imanan.
Jakale munni temme
a jajja mimenó
golopandu amenija
u kuaháj imanan.
– Ha ezt lefordítják a földönkívüliek, többet fognak tudni rólunk, mint mi magunk. Csak nehogy ellenünk fordítsák a titkot!
– Ha ettől féltek, nehezítsük meg nekik a megfejtést! – Ezt egy pesti bank kiküldöttje javasolta, aki eddig Etelka főnökasszonnyal egyeztetett, mert szokás szerint túllépték a bőséges, de mégis csak véges hitelkeretet, amit az elnök úr biztosított az alapítványiaknak.
Most együtt jöttek a terembe. Kíváncsi tekintetek kísérték a magabiztos fellépésű ismeretlen hölgyet, de az igazi meglepetés ezután jött. Ugyanis a csinos bankár kisasszony kedvtelésből egy csodálatos rövidtávú memóriával megáldott fejszámoló volt. De képes volt más mutatványra is. Most a dallamosan csengő hangján fordítva mondta fel az imént hallott halandzsa verset:
Ejjonalu nabma egna
logenaj agnalab
etnam e alutíh om
nanami jáhauk u.
Emmet innum elakej
ónemim ajjaj a
ajinema udnapolog
nanami jáhauk u.
– Ő a mi segítőkész bankárunk – magyarázta Etelka az ámuldozóknak. Könnyedén megérintette a karját, hogy bemutassa:
– A neve… – megdöbbenve tapasztalta, hogy nem jut az eszébe, miként hívják. Pedig az imént még biztos volt benne, hogy megjegyezte.
És a vendég nem sietett a segítségére. Bemutatkozás helyett kedvesen integetve lépdelt kifelé, majd beszállt a panzió előtt várakozó kocsijába és diszkréten elhajtott, mintha soha ott se lett volna. Csak az emlékét hagyva maga után, amit még sokáig csodálattal emlegettek.
Elindult csöndben, de nem észrevétlenül. Együtt nézett utána a biciklije mellől Gárdonyi Tünde és a kocogásból hazaérkezett Gabronc. A lány bosszús volt, mert hiába kereste az elnök urat, és most fiún töltötte ki a mérgét:
– A látványfuvarozótól kellett megtudnom, hogy a hátam mögött szervezkedsz. Miféle jóbarát az ilyen?
– Nem értem, hogy mit kifogásolsz. Kapva kaptunk az alkalmon, hogy hajlandó velünk felhajtani a hegyre. Hát nem egy önálló vállalkozó? Még számlát is adott, mert előre kifizettük.
– Csakhogy szoros szerződésben áll velünk. Az iroda megkerülése nélkül nem vállalhatna fuvart. A jelmezes bakonyi betyáron buktatok le.
– Ezt meg hogyan értsem?
– Nélkülünk kit öltöztetett volna be? Az egyik ivócimboráját? És akkor ki vállalta volna a felelősséget, ha valami botrányt kavar nektek a hegyen?
Ezen el kellett gondolkozni. A kerékpár két oldalán álltak, de így is egyre közelebb kerültek egymáshoz, amíg a félreértéseket tisztázták. Máris helyreállt a barátság.
Látta ezt Margitka és újra aggódni kezdett, hogy Gabronc hűtlen lesz Etelkához. Mert így ránézésre annyira egymáshoz illő a két fiatal. Hiszen ha ez a Tünde nem utasította volna el annyiszor a fiú közeledését…
De Gabronc tovább haladt a váratlanul ráköszöntött boldogság útján. A turista osztályról leköltözött a személyzeti traktusba Etelka és Margitkáék mellé. Hiszen eleve ott volt neki egy szerény lakrész, de eddig csak gardrobnak használta, mert jobban érezte magát a turisták között.
Etelkával egy szemérmes formát alakítottak ki kettejük kapcsolatában. Egymás mellett ültek a személyzeti asztalnál, időnként hosszasan fogták egymás kezét, de még most is érvényben volt Etelka intelme:
– Ne siess olyan nagyon!
Közben a személyzeti asztalt ki kellett bővíteni. Meglepetésként Evelin is egyre több időt töltött velük, mert amikor a Nemo kapitányt idekísérte, ő is ittragadt, hogy lássa, tud-e kamionsofőrként viselkedni.
Berci bácsinak is törzshelye lett az asztalnál az újdonsült barátja, Borbás mellett. Megértéssel figyelték, hogy néha elbóbiskol, hiszen megviselhették a leleményei körüli viszontagságok. A papírszalagos transzparens miatt még mindig csipkelődtek vele a tiszaláposiak. Elnevezték paleolit találmánynak. De valaki megvigasztalta:
– Most jöttem Bécsből. Ott is vidáman suhannak a papírszalagok. Csak persze jobban megbecsülik ezeket a táblákat, rongálásnak semmi nyoma. Pedig náluk még csak nem is interaktívak!
Más viszont azzal keserítette el az öreget, hogy Pesten olyan képernyők tűntek fel, amikről okostelefonra lehet letölteni információt, játékot, akármit. Ki tudja, hogy mi fog ebből kibontakozni? És mégis csak haladottabb, mint Berci bácsi leleménye, a lyukkártyás vezérlés.
Megint csak az elnök úr segített. Felvitette az eszközt és a mintájára legyártatott egy tucatot, de már formatervezett, üzembiztos gyári kivitelben. Az érdekeltségébe tartozó áruházakba, plázákba rakatta ki, ahol nem okoznak balesetveszélyt, ha mellé csoportosulnak okostelefonjaikkal a fiatalok és belefeledkeznek a papírszalagok futtatásába, a feleletválasztós programokba. És beigazolódott, hogy van jövője a szerkezetnek, olyan népszerű lett.
Az asztaltársaság igazi nyeresége a pedagógus házaspár lett. Dénesről kiderült, hogy mindig a legjobb pillanatban tudja megnevettetni a környezetét. Margitkát mindenki a szívébe zárta, hiszen mindig kedves és figyelmes volt bárkihez. Nem maradt észrevétlen, hogy jótündérré vált Gyurika mellett. Pesti barátai útmutatása alapján elkezdte gyógypedagógussá képezni magát, hogy minél többet segíthessen a kisfiúnak. Egyszer valaki tapintatlanul megjegyezte:
– Még igazi konduktor leszel a végén.
Ettől aztán egy időre magfagyott a levegő. De az igazi hangulatgyilkosnak a tiszaláposiak buszsofőrje mutatkozott, aki hívatlanul elterpeszkedett az asztalnál. Egyből lekezelte a kamionos árufuvarozó kollegáját, hivalkodva, hogy neki bezzeg mindenfelé gáláns ügyei akadnak a kalandkereső kiránduló hölgyekkel. Nem is vonhatta kétségbe senki, annyira jó megjelenésű bonviván jelenség volt, bár tiszaláposi kivitelben. Azon melegében bűvkörébe vonta a konyhalányokat, még Evelinre és Etelkára is szemet vetett, nem sejtve, hogy kihívja maga ellen a végzetet.
Gabronc sose tudott asztalnál elüldögélni, szinte örült, hogy váratlanul fel kell mennie az elnök úr titkárságára. Etelkát és Gyurikát is magával vitte. A félig béna kisfiút gondosan előkészítették az útra. Margitka külön kioktatta Gabroncot, hogyan kell rá vigyázni vezetés közben.
A cégbirodalom kényelmes vendégszállásán telepedtek meg. Amíg Gabronc a titkárságot vezető Amálka szokásos segítségével aznapra gyorsan elintézte az ügyeit, Etelka otthonossá tette a tágas lakosztályt és házias meglepetésekkel várta a fiút. Édes várakozás feszültségében telt az este. Amikor Gyurikát is lefektették, elérkezett a boldogság sokáig várakoztatott pillanata. A földi örömökről egyszer már végleg lemondott Etelka először megrettent, amikor Gabronc a melltartóval kezdett ügyetlenkedni, de aztán egyetlen mozdulattal szabaddá tette magát.
Másnapra családlátogatást terveztek. Etelka tele volt szorongással, de Gabronc a Gyurikával együtt magához ölelte őket, szeretettel ringatva kedves szavakat duruzsolt nekik. Szándékosan nem készítette fel a szüleit, annyira bízott bennük, és nem is csalódott. Etelkát és a fogyatékos kisfiát természetes örömmel fogadták. Délutánra már annyira megszerették Gyurikát, hogy ők kérték, csak bízza rájuk Etelka, és nyugodtan csináljanak maguknak városi programot.
A Fény Panzióban ezalatt a jólszituált szomszédokkal keveredtek mulatságos háborúba az alapítványiak, amit kajánul kísértek figyelemmel a tiszaláposi galaktikások, egy kis változatosságot remélve az űrszondák vesézése után.
Először egy kifogástalan modorú és humorérzéktől sem mentes úriember jött szomszédolni. Éppen a túlmozgásos lurkók legcsibészebbjeinek az apukája. Először természetesen ő is az elnök urat kereste, de aztán beérte Evelinnel, és nem is mutatott nagy csalódást. Az Attila által a napokban a Berci bácsi-féle drónnal legázolt játékhelikopter roncsait tartotta a kezében. Evelin is vette a lapot, és nevetve mondta:
– Most rögtön kifizetjük a kártérítést, de ha megjön a főnökasszony, ÁFÁ-s számlát is adunk róla.
– Ugyan, hiszen mi provokáltuk a „drónok háborúját”. – Úgy beszélt a férfi, mintha ő is részese lett volna a gyerekcsínynek.
Így indult a beszélgetés, és a fiatalok örömét szolgáló derűs hadüzenet lett belőle. Amin lehet, hogy Evelin és a kedves szomszéd mulatott a legjobban.
– Most kérünk egy revansot. A gyerekek eldicsekedtek, hogy már nekik is van egy titkos csodafegyverünk. Igazi okostelefonnal irányítható drón.
Amikor Gerzson, a tiszaláposi ezermester értesült a hadüzenetről, rögtön riadó fújt:
– Nagyon gyanús nekem ez a készen vett drón! – Az interneten rákeresett és meg is találta a hirdetést:
6 propelleres, okostelefonnal irányítható drón, hang/video felvételt készít az okostelefon memórájába
– Ezek lefényképeznek és lehallgatnak bennünket! Hol van a Coanda-effektussal működő óriásdrónunk? És hol van Attila?
Hol is lehetnének… A szerkezet Borbás karbantartó műhelyében, elő vele! De Attila a kis barátnőit presszóztatja a Marslakók Boltjában. Ő ugyan most ide nem jön!
Újabb aggodalom:
– Az apukájuk vajon tudja-e, hogy kémrepülő van a gyerekek kezében? Azonnal át kell szólni!
De elkéstek, mert a szomszéd gyerekek jól felszerelt karcsú légi kalóza már cirkálni kezdett a mit sem sejtve lezserül napozó hölgyek felett, akik kecses sikkantásokkat hálálták meg a nem mindennapi élményt.
Lehet, hogy nem a legszerencsésebb megoldást választotta, de Gerzson is elindította Berci bácsi UFO-modelljét, ami egy behemót drón szerepét is betöltötte. Könnyedén irányította, hiszen ő építette bele az okostelefonos vezérlést. El akarta kerülni az ütközést, vadászpilóta módjára megpróbálta földre kényszeríteni a gézengúzok cikázva manőverező drónját. De azt a fiúk nagyon is féltették a bádoglavór nagyságú repülő búgócsigától, nem hagyták prédának, inkább hazamenekítették. Épp a legjobbkor, mert az apukájuk már készen állt, hogy véget vessen a csínynek, hiszen Evelin éppen időben riasztotta. Először is kitörölte a fiúk okostelefonjából a felvételeket, aztán elzárta a drága játékszert.
– Majd megkapjátok, ha természetfilmet akartok felvenni!
Tehát nem okozott csalódást a kifogástalan úriembernek mutatkozó apuka, helyreállt a régi jószomszédi viszony, és a fiatalok újra átjárhattak az alapítványi tinédzserekhez.
|
