lépegetett a Tél tündéri leánya apró lábaival

hópelyheket varázsolt a sötétzöld ősfenyők

árnyékában.

Az északifény csillogó sugarai bevilágították

a januári éjszakát.

Ott álltam én egy fehér szikla tetején,

s néztem az elcsendesedö hullámokat.

S a szél aranyló fényeket ringatott a vízen.

Kiváncsian forgattam a kék varázsgömbömet

amikor visszapillantottam az ó-évbe.

Láttam a nagy óceánt hatalmas erejével,

amint elsöpörte a múlt fájó sebeit.

Majd átsuhantam a jelenbe és figyeltem a

hópelyheket,

amint a jeges szél ezüstgyöngyként lengeti

s majd a mélykék víz örökre eltünteti.

Göteborg 2016-01-04 Lám Etelka