Homokbuckák csodálkozásain árnyékolt a fény.

A kosárban meggyfára akasztott csecsemő

nem kiált az anyja után, éli első emlékeiből

mezítelen talpának léphető torzsáinak félelmét!

Úgy, ahogy villan egy civil bőrkabát,

Apám kezében remeg a szeneslapát,

de csak Annus néni innen a szomszédból,

bujkál a fészerben, idemenekült a hatalomtól!

Az ’50-es évek elejét éltük, Apám úri szabó volt ekkor,

a legrosszabbkor, egy forintos bölcsödébe adott be Anyám, *

hogy a szőlőbe is tudjon menni. Mosott-főzött és kapált,

vagy vitt magával, buktunk nagyokat, a kötöző akáclevél volt.

Első emlékeim ajándék, talán túl korai, alig évek.

Az életösztön vizesárokba lökött kisfiúról szól, ki talpig

vizesen elmászott hazáig. Holnap is lesz, gondolta, lehetséges!

Születésnapomon, - lehettem vagy három éves -,

a sötét felhőkből lassú pelyhekben elkezdett hullani a hó!

Most már békésen visszavágyom az óvodai út havát,

Látom a „nincs” megvalósulását, meg az elcsent szánkót.

Idézem nagyanyám elképesztő mosolyát, félrekacsintását,

- pedig nála a gyerek asztalhoz sem ülhetett-!

De a szánkó nem zavarta. Apám-Anyám mikor keresett,

csak szólt. Itt van, megetettem, gondjaitok vannak talán?

Néha kaptam egy-két forintot, locsolkodtam, suprikáltam. *

Volt családom, meg a rokonság, nagynénik, nagybácsik.

Egy gombóc fagyi 50 fillér, disznóvágáskor kergettem

a felnőttek szavát, füstjét, énekét, simogattam Gyura bátyám

kezén a kidagadt ereket, életének térképét, közben mesélt.

Sarkon a Babanyecz kerékpárszerelő, szemben meg a fodrász,

kátrányos padlóján köpőcsészék, ott lettem egyszer kopasz,

sírtam hiába hajam után, akaratom akkor halványult el,

rámült a hatalmaskodás. Porban csúsztam, kutattam, életem

a „szerelő” által kidobott fényes csapágygolyók, melyekből

néhányat lenyeltem talán.

Saját házba költöztünk végre! Az otthon vége még bizonytalanban állt,

a szomszédban küzdöttek kakasok, az ecetfán szomszédba ürítettem alá.

Néhány évesen mire emlékszel? A szabóvasaló gőzében szépül az ország!

A szembeni kocsmaajtóban tépte egymás haját két asszonyság.

Én meg a felhúzott padláslétra miatt másztam fára, fészertetőre,

eresz alá, be a nyitott padlásajtón, hogy kiáltsak: éljél még Anyám!