Ó, Te konok férfi!
Ó, Te vad Bika!
Szívemnek, férfiakközt a legjobbika.
Mikor veszed már észre,
Hogy a sors kereke hatással van az életedre?
Szerettél, megégtél, s vége.
Megfogadtad magadnak az égre,
Többé a családodat el nem hagyod,
Inkább a családért magadat feláldozod.
Azt hitted, Ámor feléd már nem szór,
Mérgezett apró nyilacskáiból.
Hát tévedtél!
Nem láthattad előre, hogy magadnak tett
Ígéreted, mit jelent a jövődre.
Ne légy oly' konok, oktalan és balga!
Az idő malomkerekének sodra
Azt hiszed, téged el nem érhet?
Fáj, hogy a kimondott szó
- bár tudod már, nem jó -
El nem téríthet. |