Nagyon régen történt, amit itt leírok. Az emberek többsége még sem írni, sem számolni nem tudott. Egy napon asszony érkezett a városba. A sivatag felől jött. Ki tudja, hány napja vándorolt már. Hátán egy kevés, rongyba kötött táplálék, egy korsó átmelegedett ivóvíz, karján pedig alvó gyermek, akit már alig bírt el. Az első ház falának árnyékában ült le. Óriási sóhaj szállt ki a melléből. Nézte az embereket, különösen a hordárokat, akik a rájuk bízott terhet két rúd közé feszített lepedőre rakták. A rudak egyik végét hónuk alá fogták, s ezek másik végét pedig a földön húzták. Az évek során az utakon két keskeny árkot kapart már a sok gabona, gyümölcs, meg a sok-sok áru súlya. Az asszony sokat gondolkodott, hogyan segíthetne magán, hiszen hosszú út állt még előtte. Elővette a korsót, megnedvesítette a gyermek száját s a sajátját, majd egy idő után lassan felemelkedett és elindult. Figyelt nagyon, mert egy mesterembert keresett, aki segíhetne rajta. Nem telt sok időbe. A város közepét még el sem érte, máris megtalálta. Szépen meghajolt az idős ember előtt és elmondta, miféle ládát csináljon neki. Ha lehet, még ma.

- Látom, nagyon kifáradtál. Most még egy ládát is akarsz cipelni? És nem értettem: mit tegyek az elejére?

- Már napok óta gondolkozom, hogyan lehetne könnyebbé tennem terhemet, meg ezt a fárasztó utat.

Akkor aztán elmondta az embernek, mit erősítsen a láda elejére. Nehéz volt elmagyarázni, ezért az udvar porába rajzolta le, amit mondani akart. Magyarázta, mozdulatokkal érzékeltette, mi is az, amit egyik éjjel megálmodott úgy, hogy fel is ébredt rá.

Nos, mire az asszony élelmet hozott és korsójában frissre cserélte a vizet, az ember elkészítette, amit kért tőle. Az asszony nagyon köszönte az öreg segítségét. A kis ládát szalmával bélelte ki, gyermekét és kis csomagját gondosan beléhelyezte, majd megmarkolta a ládikó végére erôsített két fogantyút, s vidáman megtolta terhét. Integetett is, mielőtt befordult egy ház mögé. Sokan megnézték, amíg ki nem ért a városból. Az öreg mesternél pedig sokáig álltak a sorok, hogy nekik is építsen ládát, amit könnyen meg lehet tolni, mert jól gördül azon a két dolgon, aminek még neve sem volt.

Legalábbis addig és ott.

2016.