Ha nehéz ólomlábakon
közelít feléd az este,
pihenj le Kedvesem a szeretettel
bevetett ágyon.
Az éj sötét leple a pillanatot leste,
lázban égő teste, már régóta remélte,
hogy végre rád találjon.
Az álmok puha pihéje szálljon,
mint a hó...
s a jó, meleg takaró
rejtekében ringasson el az álom,
bűvös ígéretével az ébredés
mindig visszavárjon,
s hozzon vörös rózsaágyon
aranytrónust a felhők közt járva.
S ha eljön a reggeli napsütés,
Téged felvidítva a jókedvedet
virágkoszorújával koronázva,
fent a magasból az Isten,
gyönyörű szép álmodat vigyázza!
***
Paks, 2016. február 12. |