Boros Misi zongoravirtuóz

2016. Március.15. Göteborgban

Hogyan lehet egy újságcikkben érzékeltetni, milyen jól zongorázik valaki, aki már igazán művész? A koncert után az újságíró találó kifejezések után kutat, hogy érzékeltesse az előadó kiváló hangszerkezelését és zenei érettségét. A művész keze alól a hangok gyakran gyöngyszemekként peregtek, a dinamikai hatások elbűvölték a közönséget. Hiszen most kell használni a szót: virtuóz! Igen. Ez itt most tényleg nem túlzás. És el ne felejtsük említeni: a virtuóz, akiről beszélünk, 12 éves és pécsi. Tizenkét éves!

A neve: Boros Misi.

Akiknek van alkalmuk magyar TV-csatornákat fogni, azok valószínűleg mindannyian látták, hallották az igen ifjú virtuózt, de nevével biztosan találkoztak már: korosztályában Boros Misi nyerte a közmédia komolyzenei tehetségkutatója, a Virtuózok döntőjét.

- El tudod képzelni, hogyan játszik majd, ha megnő a keze? – hallani a két nehéz Chopin-kompozició közötti taps hangleple alatt. – Csoda, hogy eltalálja…

- Ugyan mááááár. Szorgalmasan gyakorol.

Igen, soknak eszébe jutott már, hogy Boros Misi előtt még hosszú művészi pálya állhat, hiszen legtöbben huszon-, harmincévesen lépnek pódiumra, Misi játékára pedig már New York és sok más város koncerttermei is megteltek.

És még csak tizenkettő…

2016.március 13-án emlékeztünk meg az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeiről, hőseiről, jelentőségéről. A göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör az idén Dr.Hoppál Péter államtitkár urat kérte fel, hogy mondjon ünnepi beszédet. A délutáni órákban megtartott ünnepség második felében Boros Misi játékát hallhatta, végre személyesen is, a helyiséget teljesen megtöltő közönség. Boros Misi Domenico Scarlatti, Frédéric Chopin, Liszt Ferenc és Bartók Béla műveiből szinte a legnehezebbeket választotta

Boros Misivel a fellépést megelőző gyakorlás-bemelegítés után, az ünnepség előtti csendben sikerült beszélnem. Kézfogása határozott volt. Nem gyermeki, nem félénk, hanem olyan, mint akinek célja, elhatározása van. Persze, mint minden fiú ebben a korban, ő is iskolába jár.

– Az iskolai tanulás mellett hogyan jut időd leülni a zongorához? Zeneórákra járó gyermekek gyakran sajnálják, hogy nem lehetnek az utcákon focizó gyerekekkel. Neked viszont sokat kell gyakorolnod.

- Sajnos, hétköznaponként csak két-három órát, de szombat-vasárnap öt-hat órát gyakorlok. Viszont emellett igyekszem időt szakítani jégkorongozásra, úszásra és teniszezésre.

- Ez hihetetlen – mondom elámulva, Misi pedig halkan, szerényen teszi hozzá:

- A zongora mellett hegedűn is játszom. Mint mondtam, a sportokban is szeretem kipróbálni magam, de a sok koncert és utazás miatt egyik-másikról néha le kell mondanom. Nagyon szeretek koncertezni. Szerencsére rengeteg erőm van, de a konceteken legtöbbször nagyon elfáradok, s mivel a siker nagyon eltölt, talán ezért: ez egy magújuló erő.

Talán megfeledkeztem róla, hogy Boros Misi az államtitkár úr ünnepi beszéde után még egy 40 perces koncertet ad nekünk. Kár lett volna újabb kérdésekkel feltartani.

Azt azonban elmondhatom, hogy a közönség tényleg kiforrott művész koncertjét hallotta. A darabok közötti tapsok elhalása után – ahogyan kell! – Misi koncentrált és közönségét is hagyta felkészülni egy újabb zenei élmény befogadására. Sok vastapstól rengtek a terem falai. A több ráadás után végül mindenki felállva köszönte meg Boros Misi koncertjét.

Még aznap este megfordult fejemben a kérdés: Csodagyerek?

Csoda. Hiszen még gyerek.

Maróti László