gondolatok jönnek és mennek

és ekkor a viharos szél csillogó

esőcseppeket hoz magával.

Halkan megkopogtatva ablakomat.

Alig pislákol a fény nálam

csak egy fehér gyertyám ég, lobog,

melynek tűzes lángja visszaverődik

és körbe-körbe sétál szobám falán.

Figyelem a szobámba hivatlanul

beköltözött feketepókot.

A szobám egyik sötét sarkában,

megbújva szővöget

egy csodálatos selyemhálót.

Elgondolkodom, játszom a gondolattal….

ha lerombolom szétszakítom

csodás szőtt hálóját,

vajon újra kezdi-e majd?

És elmosolygok rajta, hiszen tudom a választ,

ime a pók:

sohasem únja meg a szővést,

nem, mint az ember,

mely lusta és hamar kedvét szegi

ha újra és újra kell csinálni valamit.

De sokszor hallom, hogy a pók

szerencsét hoz a házhoz: hát ne bántsuk!

Igen ő a munkáját végzi.

Mindenkinek meg van a feladata

ebben a földiéletben !

Vigyázzunk a fekete pókokra és a szerény szürke

pókokra is.

És tanuljunk tőlük, mindig lehet újra kezdeni ….

És akkor szerencsénk is lehet…...

Lassan a napsugarak is beköszöntöttek a szobába,

s finom, bársonyos szellők lengedeztek

az ablakon át.

És a pók selyemszálból szőtt hálója is készen van

már.

Göteborg 2016-02-28 Lám Etelka