De ma már együtt sodort az ár

És a virágszirmok illatát hozta a tavaszi szél.

Fiatalságunkat röpìtette a vadon hömpölygő folyó

S sebes folyása, fájó sebeket ejtett rajtunk.

Majd lassítva elidőztünk egy-egy csendes parti

szakaszon.

Együtt álmodoztunk és elmerengve csodáltuk

az ezer színben pompázó rügyező fákat, bokrokat.

Így nap mint nap, végig simítottam, karcsú alakodat.

Amely ragyogott, mint egy csillogó fehér zománc,

a tükörfényes vízben, megfürdött leomló hajkoronád.

Tenyeredben ezüstcseppek csillogtak szépen,

ahová lopva odatettem a hevesen dobogó szívemet.

Úgy rohantunk, mint a forgószél,

mely aranyhomokját hintette lábaink elé.

Repültünk át a titokkal teli pompás folyón

és végül megpihentünk a selymes pázsiton.

Ahol a tavaszi szél fonta körbe aranyhaját.

Göteborg 2016-04-05 Lám Etelka