| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A víz túloldalán.... Ideje:: 05-28-2016 @ 11:46 pm |
|
|
|
|
Fürödtél, szenvedtél
szeretetben,
életben,
étekben,
emberként becsülettel,
ott vannak árnyékaid
a vízpartok felett, nézz
vissza néha,légy türelmes!
Ne ússz be túl messze
a lenyugvó nap felé....
úgysem éred el!
Visszafordulva meglepődsz,
a parttól (a biztonságtól)
milyen messzire kerültél!
No oda siessél vissza
gyorsan, és ez a nehezebb!
A hullámzás állandóan
vizet vet, a levegő fogy,
sós könny a szemedből,
de már a szádból is köpetként
vet tátongó óhajt a levegőért,
és a part nem közeleg!
Én fiatal voltam, a medúzák
átlátszó testükkel nem buktak mélyen
esti találkozásukba, talán egy sem,
de összefonódni akartam egy
egy lágy hullám simogató álmában,
a lemenő nap fényében bátran,
szeretni óhajtottam örökké. Nem
lehetett: csak a pillanat számított!
Partot értem, hiszen erősen küzdöttem,
bár nem tudják, ki vagyok,
csak a csacsogó hullámok
mormolják nevemet, mégis
odafönt nevetnek a csillagok!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-28-2016 @ 11:52 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 05-31-2016 @ 12:03 pm)
Comment: Érdekes, és bent tartó vers, tetszett a fizikai és belső világa egyaránt.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 06-07-2016 @ 06:27 am)
Comment: Bárkivel megeshet, aki szabadstrandon úszkál. De a lenyugvó nap képéhez fűzött gondolat ünnepélyessé emeli a történetet. Így keletkezett egy szép költemény. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 06-10-2016 @ 08:23 am)
Comment: Fogom mélg olvasni, tetszett! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: VéghS (Ideje: 08-27-2016 @ 01:10 am)
Comment: Köszönöm kedves barátaim!
|
|
|
|
|
|
