Háborúk tengere fegyegeti fejünk,
Háborúk angyala leszállt közénk.
Zúgnak fülembe a zajok,
Halottak lelke sír bomló tetemüknél.
Halandók imája nem száll,
Pedig csak ez lenne a végső menedék.
Hívő szíven feszül a vesztegzár,
Hangja néma mert szólni nem engedék.
Én beszélek, lantom a béke ritmusát zengi,
De az örömdal, csak süket fülekre talál,
Mert értelem elszáll, ha felragyog a gazdagság,
Gyilkos a pénz dala, gyilkos a mohóság!
De mondjátok: Mit ér a vagyon
Ha nincs hozzá boldogság?
Mit ér a fény
Ha gyilkos harcot szít miben elesik ki nem vét?
Gyermekszív sír, mert elment kit szeret,
És szívszakadva keresi az anyai kezet,
De az már nem hív, nem szeret,
Meghalt, lelke siratja a földi életet.
HG |