Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Csíksomlyói emlék (Fény panzió 21) Ideje:: 06-30-2016 @ 04:44 pm |
|
|
|
|
Csíksomlyói emlék (Fény panzió 21)
Horváth tanár úr így folytatja a beszámolót:
Az Énlaka templomától búcsúzva a temetőkertbe léptünk és tisztelegtünk az 560 éves matuzsálemi hársfa előtt, aztán futtában szétnéztünk a faluban. De ettől mindjárt elszomorodtunk, mert egy néptelennek tűnő települést és bizony eléggé szegényes portákat láttunk. Egyetlen falubélivel találkoztunk, egy kedves asszonnyal, akivel a kerítésen keresztül sikerült beszélgetni. A sáros utcára mutatva vigasztaltuk, hogy egykettőre minden megváltozik, mert hamarosan a világörökség részei lesznek. De nem örült a kilátásnak, hogy majd kíváncsi látogatók lepik el őket.
Rossz lelkismerettel hagytam ott az unitárius községet, mert illett volna jobban megismernem. Szerencsére már itthon az interneten rátaláltam egy kedves házaspár fényképekkel illusztrált beszámolójára. Az ő szemükön keresztül nézve még jobban becsülöm Énlakát. És utánanéztem, hogy mit köszönhetünk Orbán Balázsnak, aki 1864-ben figyelt fel itt a rovásírásra.
Valóságos népvándorlásba ütköztünk, amikor visszatértünk a főbb utakra. Túrázásra felmálházott kerékpárokkal és hasonlóan felszerelkezett motorbiciklisekkel találkoztunk, egyre többel. Elszántan ballagó hátizsákos turistákat is kerülgettünk. Aztán apró lovaskocsijaikra feltelepedett székely atyafiakat láttunk. Velük szót váltva megbizonyosodtunk róla, hogy az impozáns sereglet iránya a Csíksomlyói Búcsú, ugyan mi más is lehetne…
Egy tanító néni az út szélén vezette az osztályát. Találékonyan megoldotta a szemerkélni kezdő eső elleni védekezést. Kibontott egy jókora PVC fóliát, amit aztán a széleinél fogva tartottak fel a fejük fölé a gyerekek. Elhúzva mellettük, igyekeztünk, hogy ne várakoztassuk meg nagyon a szállásadóinkat, akik Brassóban élnek, de Csíkszeredán tartanak fenn egy vendégházat.
Egy végtelenül kedves házaspár fogadott bennünket. Misa, egy igazi góbé atyánkfia, váltig erősködött, hogy fölösleges beállni a portára, mert a kocsi az utcán is teljes biztonságban van. Viszont a szürkületben már ne induljunk el szétnézni, mert könnyen medvével találkozhatunk. Így aztán hangulatos vacsorázással, koccintgatással, beszélgetéssel töltöttük az időt. Megtudhattuk, hogy náluk is nehéz az élet, küszködni kell, de aki kapaszkodik, az mégis csak megél valahogy. Korán nyugovóra tértünk, mert egy izgalmasan szép nap várt ránk.
Másnap jó korán elindultunk, hogy minél közelebb jussunk a Makovecz-féle szabadtéri oltárhoz. Egy biztonságosnak talált utcában hagytuk a kocsit, mint majd mindenki, hogy a felázott mezei utak marasztaló dágványát elkerüljük. Ahogy kiszálltunk, máris ünnepélyesség vett körül bennünket, ezt sugallták a kedves mosolygós arcok, és a folyamatosan hangzó Mária Himnusz. Azt egy kis székely lovaskocsin trónoló rézfúvós fiatalok intonálták szakadatlanul. Mintha mindenki mindenkinek ismerőse lett volna, és ennek az együvé tartozásnak az érzése sokáig elkísért bennünket. Erdélyben itthon voltunk.
Hozzávetőleg ötven méterre jutott hely az oltártól. Elhelyezkedtünk a kitaposott állóhelyünkön, beigazítottuk a magunkkal hozott kis székeket, üdvözöltük az alkalmi szomszédainkat. Aztán elkezdtünk forgolódni, hogy láthassuk, hogyan gyűlik a tömeg. Egy óra se telt belé, ellepték mögöttünk a hatalmas völgyet, és azon túl már a hegyoldalba is felnyúlt a sokadalom.
Közben a szabadtéri oltárnál folyt a készülődés. (Mivel nem vagyok katolikus, nem tudom címük szerint megnevezni a szereplő egyházi személyeket.) Egyikük órahosszat sorolta, amíg gyűlt a tömeg, hogy merről sereglettek a hívek. Ausztráliától Chicagóig, Kelebiától Sopronig. Továbbá tájékoztatást kaptunk például a mentőszolgálatról, és még a szektorok közötti rendről is. De ennek a fegyelmezett és nyugodt tömegnek az esetében – szerencsére – fölöslegesen. Aztán helyet foglaltak a főpapok és a különféle lovagrendek képviselői is.
Mellettünk egy elkülönített szektorban a rendezőknek, fotósoknak stb. jutott hely. Voltak még ott rokonszenves fiatal kispapok is érettségire való fekete ruhában, ők hol felöltötték, hol pedig levették a fehér karinget. Kedves jelenség volt a sok tinédzser fiú és lány a papok melletti szolgálatban. Legalább tízen fehér jelzászlót tartottak fel hosszú nyélen. A szertartás végén a kis urnákban ostyát körbe vivő papi személyek mellé szegődtek, hogy messziről látható legyen: íme, náluk lehet áldozni.
Csodálatos volt az összezsúfolódott tömeg angyali nyugalma. Türelmetlenségnek, rendbontásnak nyomát se láttuk. A szertartás befejeztével méltóságteljes lassúsággal áradt szét a tömeg. Bizony nem egyszer keletkezett torlódás, hiszen sokan megálltak szuvenírt válogatni vagy éppen falatozni. A rézfúvós fiúk is velünk masíroztak, most már gyalogosan meg-megállva, de változatlan hangerővel zenélve. Voltak ifjak, akik kellemes hangú kolompokkal harangoztak. Csupa elevenség és szeretet áradt szét a búcsú népe felett. Megismerkedtünk igazi fehérbe öltözött csángókkal is. Jólesett az anyanyelvet gyakorolni velük, és a kezüket szorongatni, hiszen ők is a mi véreink.
Kegyhelyekkel is találkozhattunk. Mi a Szent Antal-kápolnában körbe vonulók sorába álltunk be. De a beláthatatlan tömeg miatt úgy döntöttünk, hogy a nagy székesegyház látogatását másnapra halasztjuk.
Felejthetetlen házigazdáink már vártak bennünket és érdeklődéssel hallgatták az élményeink sorolását. Büszkék voltak a csíksomlyói nevezetességekre. Másnap kényelmesen megreggeliztünk, és hosszadalmasan búcsúztunk a háziaktól, akikkel már kedélyesen összemelegedtünk. Arra is szakítottunk időt, hogy megnézzük Misa büszkeségét, a saját kezűleg épített sóbarlangot. Elmagyarázta a sókristályokkal burkolt pince jótékony gyógyhatását. Bevallotta, hogy Brassóban is üzemeltet egy ilyet, és az a látogatók nagy száma miatt szépen jövedelmez. Igazi leleményes góbé! Megkértem, hogy adja postára a sebtében megírt képeslapokat. Olyan sokára érkeztek meg a hazaírt leveleink, hogy itthon már azt hittem, csalódni fogok benne. Szerencsére tévedtem és elszégyelltem magam a kishitűségemért.
A híres-nevezets kegytemplomot másnap hazafelé ejtettük útba. Először csak a csodálatos építményt és a díszes belső tereket, a szép képeket és szobrokat bámultam. De aztán erőt vettem a protestáns fenntartásaimon és a többiekkel együtt a Boldogasszony elé járultam. A csíkiak és a csángók gyönyörű nevet adtak a csíksomlyói kegyszobornak: „Babba Mária, a napba öltözött Boldogasszony”. Áhítatos megérintésével én is a kegyes oltalmát kértem a gyarló életemre.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-01-2016 @ 08:46 am
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 07-08-2016 @ 08:55 am) Comment: Remek beszámoló, tetszik, hogy szépen ötvöződik benne a leírás és a történet, bár erősebben visz most a leírások felé (de hiszen útibeszámoló :-) ). Örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 07-09-2016 @ 06:51 am) Comment: Kedves A_Leb!
Köszönöm, hogy olvastad és méltattad a hosszú soraimat. Mindenkinek kívánom a csíksomlyói élményt. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 07-14-2016 @ 07:58 am) Comment: Egyszer eljutok oda én is! |
|
|
|
|
Hozzászóló: thyborc (Ideje: 07-19-2016 @ 05:58 am) Comment: Kedves Andi, megható commentet írtál. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|