| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Fény panzió 25 Ideje:: 08-09-2016 @ 08:31 am |
|
|
|
|
Fény panzió 25
Horváth tanár úr vegyes érzelmekkel forgatta az elbeszélése lapjait, amit a tiszaláposi titkárnő nyomtatott ki neki. Így könnyebben átlátja az előzményeket, nehogy elveszítse a mese fonalát. De nem örült a hófehér lapoknak, mert az újrahasznosított papírhoz volt szokva. Mindegy… most már feltartóztathatatlanul rótta a sorokat:
…Egy nagy múltú família utolsó sarjaként Pedanius Alter már nem akart kitűnni semmiben. Hogy a napjait kitöltse, sok időt töltött a fórumon és a nyilvános fürdőkben, de bensőséges kapcsolatba nem került senkivel. Szívesen múlatta az időt szenátor társaival, de tapintatosan odább állt, ha politikai terveket kovácsoltak. Valahogy másképpen látta a világot, mint a többiek.
Bár előkelő neveltetése révén a retorikában is járatos volt, a szenátusi szerepléshez sem fűlt a foga. Szöges ellentétben barátjával, Cingoniusszal, aki mestere volt a körmönfont szónoklatoknak. Rá is pirított:
– Te egyre csak hallgatsz, pedig képzettebb orátor vagy, mint én. Miért nem terjeszted a szenátus elé a nézeteidet? Őseink nevében neked kéne letorkolnod az újdonsült szájtépőket.
Mire ő megjegyezte:
– Te is jobban tennéd, kedves Cingoniusom, ha a véleményed gyakori hangoztatásával nem vesztegetnéd el olcsón a befolyásodat, az hadd maradna csorbítatlan akkorra, amikor az államunknak csakugyan szüksége lesz sorsdöntő határozatokra…
Valójában az nem tetszett neki, hogy egy sikert arató beszédnek tartalmaznia kellett a többi atyával történt egyeztetés tanulságait, felmagasztalva illett bemutatni a dicséretes közös véleményt, hogy egy ügyes fordulattal melléje lehessen illeszteni a saját javaslatot. Legalábbis ő így látta. Aki a tiszteletköröket elmulasztja, felforgató eszmék hirdetőjének tűnhet, a Pedanius Alterhoz hasonlók esetében pedig a neves és gazdag ősi família tekintélyével való visszaélésnek.
Ez a gondtalanul élő patricius csak vonakodva vállalt hivatalt, és nem szívesen forgolódott a császári udvarban sem. Az uralkodó díszes környezetében tiszteletlenségnek fogták fel, ha valakinek elkalandozott a figyelme. Micsoda dolog, talán megveti a cézári tekintélyt, amihez egyedül az isteni fenség fogható? Csüggeni kellett a császár tekintetén és át kellett érezni a megtiszteltetést. Muszáj volt eljátszani, hogy milyen szerencsés, aki udvaronc lehet, és örömmel használja ki a jutalmakban, adományokban megnyilvánuló legfelsőbb kegyet. Még a bolondos Claudius mellett is vigyázni kellett minden mozdulatra, az ifjú utód pedig annyira szeszélyes, mintha valóban bolond lenne. Sajnálatos, hogy a legrégibb családok sarjai is kiskutya módjára alkalmazkodnak, amit az önérzetesebbek így neveztek:
– Versenyfutás a szolgaságba. – De inkább gondolták, mint mondták.
Bár akadt egy bizonyos Gaius Petronius Arbiter, aki könnyedén véve a mulandó földi életet, mulatságot csinált a hajbókolásból. Klasszikus római megjelenésével akár egy pontifex maximus is lehetett volna, mégis inkább az arbiter elegantiae titulust érdemelte ki. Így lett a császár kedvteléseinek mestere. Vagyis udvari bohóc egy főpap külsejével. Éppen eredetisége miatt az űrutazó jóelőre kiszemelte tanulmányútja utolsó állomásának.
De egyelőre a mindenfelé forgolódó Cingonius alakja maradt meg kiváló magaslesnek a római érdekességekre vadászó űrvendég számára, ám a nyüzsgölődő szenátor becses személye egyre kevésbé érdekelte, mert előre látta, hogy az érdekes események a Pedanius-házban fognak kibontakozni. Már tudta, hogy itt gyűjtheti be a beszámolója törzsanyagát, amit egy szép tanulmánnyá kikerekítve, a megaközpontban majd bátran letehet az asztalra. Máris kedvtelve fogalmazgatta magában.
Pedanius Alternak a közéletben többet ártott, mint használt a költséges taníttatása, mert nem a jogi ismeretekben és a szónoki művészetben mélyedt el, hanem a haszontalan literatúrában. Otthonosabban mozgott a könyvárusok Fórumról nyíló utcájában, mint a curiában. Kezdetben sokat áldozott a mecenatúrára, de ebben a kedvtelésében hamar csalódott, mert rájött, hogy a pártfogoltak kinevetik a háta mögött. Így végül a gőgös optimata a rabszolgái körében találta fel magát.
A Pedanius-házban generációk óta elképzelhetetlenül nagy szolgahad nyüzsgött, legkevésbé a gazdáik tudták számon tartani őket. A megdöbbentő létszámra csak majd később, egy rendkívüli esemény kapcsán derült fény.
Pedanius Altert természetesen csak a tudós rabszolgák érdekelték, kiknek személyében eleve a műveltséget vásárolták meg a rabszolgakereskedőktől. Korábban azért, hogy mint ifjat tanítsák, később azért, hogy társalkodói legyenek. Nagy becsben tartotta a kellemes hangú felolvasókat. Aszerint váltogatta őket, hogy latint vagy görögöt olvastatott, és hogy pillanatnyilag melyikük hangját érezte kellemesebbnek. Azt se vetette meg, ha közben csendes muzsika hallatszott a háttérből. Ráadásul a szellem gyönyörűségeihez társítva, testét a kifinomult kényelem válogatott kellékei kényeztették.
Irodalmi kedvtelésében méltó társra lelt a feleségében, Lucretiában is, aki már nem egy régimódi, az átrium végében trónoló matróna volt, aki a megszentelt helyéről irányítja a háza népét, és csak akkor lép ki a városba, ha bevásárolni viszi kiválasztott szolgáit. Azt se tartotta kötelességének, hogy a legnagyobb hőségben is hagyományosan beburkolózva jelenjen meg Róma utcáin, és jót mulatott rajta, amikor a gladiátori múltú bizalmas testőre megkergette az aranyifjakat, akik a lenge öltözete miatt könnyű nőcskének vélték és leszólították.
Ekkor már olyan idők jártak, hogy hamarosan császári rendelettel kellett megrendszabályozni „a matrónák és nemes ifjak meglazult erkölcseit” – mi több, megtiltani, hogy férfiak és nők együtt használják a nyilvános fürdőket.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-09-2016 @ 08:31 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 08-11-2016 @ 01:26 pm)
Comment: Uhh... erős szöveg, nagyon oda kellett figyelnem, mert a mondataid szövése és a nyelvezete nagyon erősen igényelte, voltak kifejezések amelyek (bizonyára a megkopott műveltségemnek köszönhetően :-) ) megállítottak, és újra el kellett helyeznem őket a képeim között. Élvezetes, de erős olvasmány.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 08-11-2016 @ 02:13 pm)
Comment: Kedves A_Leb! Köszönöm, hogy kitartóan olvasod az írásomat, ami helyenként nehézkes. Nem tudom, hogy szerencsés-e az ismeretterjesztő jelleg, de hát most már végig kell vinnem. Mi tagadás, alaposan utánaolvastam, hogy korhűen adjam vissza az antik római viszonyokat. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
