| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Szomorú folytatás (Fény panzió 27) Ideje:: 08-14-2016 @ 11:02 am |
|
|
|
|
Szomorú folytatás (Fény panzió 27)
Horváth tanár úr csak kénytelen-kelletlen viselte el a lábát kímélendő szobafogságot. Berci bácsi és Borbás könnyen rá tudták beszélni, hogy tartson velük az idegenforgalmi kirendeltséghez, ahol máris egy jelentkező mustrálta a mintának kirakott paintball puskákat, amik mellé kontrasztként játékboltban vásárolható dugólövő műanyag gyerekpisztolyokat is kitettek.
– Egy militarybb jellegű fegyvert szeretnék – mondta a merész tekintetű érdeklődő.
– Talán egy hatástalanított Kalasnyikov megfelelne? – kérdezte lenézően Borbás, aki egykoron sorkatona volt a régi érában, ha tetszett neki, ha nem. – Jelentkezzen egy igazi military táborba, most nyílnak gombamódra.
Aztán már csak a barátaival elmélkedett, hogy mire lennének képesek ezek a mai vagányok, ha egy marék vaktöltényt és egy csőszűkítőt nyomnának a kezükbe. A torkolattüzektől megrészegülve durrogtatnának, nem sejtve, hogy mi vár rájuk, amikor az efféle vaklőszertől kiváltképp bekormozott fegyvert kell pucolni.
Horváth tanár urat lehangolta ez a rosszindulatú okoskodás, ráadásul bedagadt a trombózisos lába, szinte kőkeménynek érezte a vádliját.
Hát ilyen megkeseredett hangulatban folytatta a szegény Pedanius történetét:
…Az ősei által jól kiépített tengeri kereskedelmet a lanyha Pedanius sem hagyhatta szétzülleni, tehát elhatározta, hogy a távoli kapcsolatait ellenőrizni maga is hajóra száll. Először úgy gondolta, hogy ha már nem küldheti maga helyett a görögtanárt, legalább magával viszi. De rájött, hogy a barbárok előtt nevetségessé válna és elveszítené az üzleti hitelét, ha egyszerre két példányban jelenne meg közöttük. Így hát a rangjához illő népes kísérettel, de nélküle indult útnak. És az űrjövevény nélkül, akinek már elege lett a szenátor jámborságából, és adandó alkalommal átlényegült Petronius szórakoztatóbb karakterébe. A Föld bolygótól búcsúztában még valami eredetibbet akart, valami fordulatosabbat, mint a komoly szenátorok fényűző, de attikai só nélküli élete.
Férje távollétében Lucretia családi hagyományaihoz hűen szigorú erkölcsű matrónaként viselkedett. Véget vetett az irodalmi felolvasásoknak, a görögtanárt kiparancsolta az úri lakosztályból és a népes konyhai személyzet felügyelőjévé tette – újabb lépést téve a végzet beteljesedése felé. Alkibiadészt a többi rabszolga eddig csak utálta, de most már napról napra jobban meggyűlölte fennhéjázó viselkedése miatt, benne pedig bosszúvágy ébredt az egész Pedanius-házzal szemben.
Legjobban mégis Lucretia szenvedett, mert majd szétfeszítette testét az elfojtott esztelen vágyakozás.
A férjét közben az ősei által megalapozott tisztelet fogadta a gabonaszállítók körében, ami felébresztette az önbizalmát, sőt elbizakodottá és elővigyázatlanná tette. Hamarosan egy kalózhajó fedélzetén találta magát, ahol a hiúságát felpiszkálva latolgatták, hogy mekkora váltságdíj néz ki az elbizakodott rómaiból, miközben a kísérőit szálanként eladták rabszolgának.
Pedanius biztos volt benne, hogy hamarosan kiváltják, ezért fennhéjázó kijelentést tett, hogy csak kerüljön egyszer szabadlábra, majd meglátják, mi lesz… A kalózok ezt igen rossz néven vették és félholtra verték.
– Csak arra ügyeljetek, hogy életben maradjon, mert egy halottért ritkán fizetnek váltságdíjat!
De hiba csúszott a számításukba, mert hiába kapták a legjobb garanciákat a szenátor családja felöl, a váltságdíj nem akart megérkezni. Egyre dühödtebben verték, az egyik szadista fickó pusztán kedvtelésből a fél szemét is kiütötte. Végül odalökték egy kereskedőnek ráadás gyanánt a többi rabszolga közé. Aztán már maga sem tudta, merre és kik között hányódik össze-vissza. Az eltorzult arcú és testű szerencsétlen végül eszelős kéregetőként vándorolt végig Itália földjén, ösztönösen egykori birtokai irányába. Nem egyszer alaposan eltángálták, még a fogait is kiverték, amikor ennivalót lopott. Végül beteljesedett a csoda: a Pedanius latifundiumon befogadták, ő lett a falu koldusa.
Örült, hogy végre biztonságos nyomorban élhet, amikor egy cselédlány felismerte. Cynthia volt ez a szerencsétlen sorstárs, egykori felejthetetlen személyi masszírozója és kényeztetője a néhai szebb időkben. Most pedig a nyomorultak féltek egymásnak is bevallani a titkukat, mert egy vénséges vén banya figyelmeztette a kis cselédet, hogy ha előáll a felfedezésével, kínvallatással fognak megbizonyosodni róla, netán igazat mond-e.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-15-2016 @ 01:43 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 08-19-2016 @ 12:06 pm)
Comment: Jól forog, Tibor!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 08-31-2016 @ 07:42 am)
Comment: Olvaslak! :))))) |
|
|
|
|
|
