| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Válságban az Alapítvány (Fény panzió 30) Ideje:: 09-14-2016 @ 09:34 am |
|
|
|
|
Válságban az Alapítvány (Fény panzió 30)
Horváth tanár úr nem várt megkönnyebbülést érzett, amikor pontot tett a Pedanius-ház történetének a végére:
– Ideje kijózanodni az írói fantáziából és visszatérni a mindennapokba. – Ráeszmélt végre, hogy rendezetlen ügyei vannak a vendéglátóival szemben.
Először is Etelka főnökasszonynál próbálkozott:
– Szeretnék hozzájárulni a vendéglátásom költségeihez.
De Gabronccal együtt szelíden elhessegették. A kései mézesheteiket élték, és nagy szeretetben együtt etetgették Etelka béna kisfiát. Tőle is megkérdezték:
– Hová kéri a reggelit?
Ilyenkor a nyárvégi szelíd napfényben egy kerti asztalnál a legkellemesebb megtelepedni.
Zsuzsika és Iván integettek neki, hogy tisztelje meg őket. Angolul beszélgettek középhaladó szinten, így még Géza bácsi is be tudott kapcsolódni a társalgásba. Azt már tudta, hogy szeptemberben az Elnök úr Angliában fogja iskolába járatni a kislányát, de az még titok volt, hogy Iván is utána megy. Levelezve szerzett magának állást. Egyelőre csak rakodó lesz egy boyszolgálatnál, de fő az, hogy ott kinn gyökeret verjen, és a Zsuzsika közelében lehessen. És nem baj, ha az aggódó Apuka minél később tudja meg, hogy nem sikerült a fiatalokat szétválasztani. Bár Iván megkomolyodása óta már elnézőbb lett…
Géza bácsit aggodalom nélkül a bizalmukba fogadták. A kislány felállt és egy tálcán kihozta hármójuknak a szokásos reggelit. Ha Iván nincs köztük, kiküldték volna a számukra, de arra már nem vállalkozott a személyzetből senki, hogy ennek a senkiházinak felszolgáljon.
Közben megélénkült az élet. A szálloda fizetővendégei és az alapítványi törzstagok kezdtek össze-vissza nyüzsögni körülöttük. Az asztalukhoz húzta a székét egy teniszütővel érkező férfi, aki nem vett részt az általános evés-ivásban. A fiatalok meghitten üdvözölték.
– Hogy van, Nemo Kapitány? Máris teniszpartnert keres? Ilyen korán, amikor mások még javában falatoznak…
Horváth tanár úr nem értette a cinkos mosolyukat. Rákérdezett:
– Mi van abban, hogy ez a Némó nem reggelizik a többiekkel együtt?
A fiatalok készségesen elmagyarázták neki, hogy az égből pottyant barátjuk időnként úgy tesz, mintha enne, akár a Tóbiást kísérő Rafael arkangyal a Bibliában, bár erre alkatilag képtelen. És ezt a tiszaláposi művház mindentudó titkárnője fedezte fel, éppen az, akivel a tanár úrnak most elszámolni valója lenne. Mert eleinte örült, hogy kinyomtatja az írásait, de most már terhessé vált a negédes viselkedése. Újabban vette a bátorságot és időnként rászólt:
– Géza bácsi, mikor küldi a folytatást? Ne lessem potyára az internetet!
Nem sejthette, hogy a tanár úr koránt sem érzi azt az örömet, mint amikor Ágnes kezéből kapta meg az újrahasznosított céges papírra másolt írásait. Már csak a megfelelő pillanatot várta, hogy bejelentse:
– Sajnos, nem lesz több folytatás, kedves Matildka...
De erre nem nyílt alkalom, mert újaban a hölgy mintha kerülné a tekintetét. Általában is, a tiszaláposi galaktikás vendégek visszahúzódóbbak lettek. Megorroltak, amikor az elnök úr lemondta a beígért szőlőhegyi pikniket és a sétavitorlázást. Eléggé homályos indokkal, a birtokot kezelő testvérének, a joviális Guszti bácsinak valamiféle gyengélkedésére hivatkozva…
A racionalitásnak élő tanárt már zavarta, hogy egyre több rejtélyt lát maga körül.
– Ideje visszaköltözni a mostohalányaimhoz – gondolta, hiszen éppen elégszer hívogatták.
De most váratlanul a Nemo Kapitány környékezte meg:
– Sétáljunk egyet, ha ráér!
Miért ne, ha egyszer idegenvezetőnek ajánlotta magát. Tudta róla, hogy ő is csak egy vendég. Csónakázás közben Gabronc talált rá, ahogy éppen a Balaton fenekén sétált. Ott, ahol már 3 méternél is mélyebb a víz. Ahhoz persze a fiú flegmája kellett, hogy ne ijedjen meg:
– Hát én leszek az a szerencsés, aki elsőnek találkozik földönkívülivel!
De Némó Kapitány nem hagyott időt Géza bácsinak a morfondírozásra:
– Apránként bizonyára mindent elmeséltek magának, amit csak tudnak rólam. Például, hogy milyen ügyesen váltok formát. Hogy most egy kamionsofőr alakjában vagyok jelen. De hogy én mit látok, gondolok és tudok az Alapítványról, az mintha senkit sem érdekelne. Arról rendeznek szimpoziont, hogy a földönkívüliek milyen veszélyt jelenthetnek a Földnek. De amikor itt egy tényleges földönkívüli, azt nem kérdezi meg senki. Úgy látszik, hogy a tanár úr lesz az első, aki arra is kíváncsi, amit csak én látok.
– Hát most már valóban kíváncsi vagyok.
– Akkor kezdjük azzal, hogy az Alapítvány a végnapjait éli.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-29-2016 @ 09:50 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-14-2016 @ 11:56 am)
Comment: Olvaslak, várom a folytatást!
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-17-2016 @ 03:08 am)
Comment: Köszönöm,kedves A_Leb. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-29-2016 @ 07:42 am)
Comment: Olvaslak! :))))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 09-29-2016 @ 09:51 am)
Comment: Köszönöm, kedves Andi! Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
