Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Búcsú és Bocsánatkérés Ideje:: 09-18-2016 @ 09:36 pm |
|
|
|
|
Nem nyílik az ajtó, pedig csöngetek egy ideje.
Bocsánatot kérni jöttem, de elkéstem vele.
Esik az eső, s én lassan bőrig ázok,
némán nézem a házat, s közben egyre jobban fázok.
A könnyeim keverednek lassan az esővel.
Nem nyitsz nekem többé ajtót, felfogom idővel.
Haragod érzem felém végtelen,
megbocsátani szíved nekem képtelen.
Nyiss ajtót! Kérlek, nyiss!
Aztán üss és üvölts!
Veszekedj és korholj, káromkodj és bánts.
Add ki magadból amit érzel irántam,
csak nyiss már ajtót kérlek.
Hülye voltam, tudom jól már megértem,
nem hallgattam rád és ezzel hibát vétettem.
Hibáztam jól tudom és hidd el már én is nagyon unom.
Érts már meg engem is, bár tudom ilyet kérni nincs jogom.
Annyi ok és mindent mondanék,
ha ezzel bármit is megmenthetnék.
Hiányzol Nővérkém, esküszöm nagyon,
a veled töltött idő nekem kincs és vagyon.
Ütött az órám, lassan indulok.
Rémít az út, s ettől megbénulok.
Fájdalmasokat üt a harang a toronyban,
ahogy hiányod is fáj a mindennapokban.
Reménytelenül reménykedek, hogy szavaim eljutnak hozzád,
De eljött a pont hogy nem látlak már többé.
Szeretni foglak Nővérkém mindörökké.
Talán egy más világban majd megbocsátasz nekem,
s én láthatom újra, ahogy örülsz majd velem.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-19-2016 @ 08:24 pm
Hozzászóló: zseva (Ideje: 09-19-2016 @ 09:11 am) Comment: Olvastam verseidet, az összeset.. Gyötrelmes időszakaidat, ahogy a külvilággal közlöd nehéz pillanataidat megértem. A hozzászólásokra a reakciód sorra elmaradnak, azt viszont nem értem. Ez baj, mert lépéseidet így nem lehet követni... Jelen versedben testvérednek üzensz, akihez - talán - el sem jut az üzeneted. Jobb is ez! Nekem kettő is van még a hatból, a húgaim, de nem szeretnék így elköszönni tőlük.. Megtalálnám más módját, ha még belefér az időmbe.. és miért ne? Bocsánat! Ezen őszinte szavakért. Üdvözlettel: Éva |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nyughatatlan (Ideje: 09-19-2016 @ 10:32 am) Comment: Kedves Zseva. Soraid abszolút jogosak. Sajnos tény és való hogy nem reagálok a kommentekre. Ez a mindennapokból jön. Olyan helyen élek és dolgozok ahol a magam fajta emberek véleményére senki nem kíváncsi, ha pedig reagálok is valamire akkor az leginkább csak megvetést szül. Konfliktus kerülő ember vagyok, mégis mindennap konfliktuus a munkám. Ettől függetle nül olvasom a kommenteket és igyekszem tanulni belőle.
A verset elküldtem az illetőnek. Hogy mi lesz a folytatás az csak rajtunk múlik. Akármennyire is kételkedek a pozitív végkifejletben, legbelül még hiszek a Happy Endben |
|
|
|
|
Hozzászóló: remete (Ideje: 09-19-2016 @ 02:09 pm) Comment:
Kedves László! Szomorú gondolataid osztottad meg az olvasóval Így velem is! Ez esetben határozottabb lettem volna, finoman, de nem félszegen, mert olvasatomban, hol hívod, hol elutasítod azt, akit borzasztóan szeretnél egyébként látni, és békülni vele! Reménytelenül reménykedsz! Add meg az esélyt magadnak, hogy a remény éltessen! Reménytelenül semmi értelme nem lenne! Rengeteg a "pont", ahol a vessző is elég lenne. S add meg arra is az esélyt, hogy ne a másvilágban bocsásson meg, hanem még életetekben, mert Te is így szeretnéd! A "szólítod nevem" nem helyes kifejezés, másképp fogalmaznám meg! Engedd meg, hogy jelezzem végezetül, az "egymás" szót ez esetben külön írjuk! Remélem nem bántottalak meg! Kívánom, hogy minél hamarabb rendeződjenek a dolgaitok, és a testvéri szeretet helyreálljon! Szeretettel voltam, remete |
|
|
|
|
Hozzászóló: Nyughatatlan (Ideje: 09-19-2016 @ 08:30 pm) Comment: Koszonom Remete az észrevételed, próbáltam javítást eszközölni rajta, talán így már jobb. Örömmel vettem az észrevételed és magam is elgondolkodtom a ,,hol hívom hol elutasítod" részen, ami a sorok írásakor nekem fel se tünt. |
|
|
|
|
Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 10-04-2016 @ 08:58 pm) Comment: Reményvesztett szomorúság árad soraiból, ezt nagyon érezni. Bízom benne, hogy még nem késő. Én nem tudnék úgy haragudni a testvéremre, hogy -némi okító leckéztetés után, meg ne bocsássak neki. |
|
|
|
|
|