Itt vagyok már fent a hegyen,
Hol Jézus volt hajdanán,
Itt e fájdalmas helyen,
A sivár, véres Golgotán.
Mellettem áll egy kereszt:
Keserű, halovány.
Felemésztő, bús történet
Mit fülembe suttog a táj.
Mint fülembe úgy lelkembe
Jut, mit süvít a szél.
Fájdalom tör, s szét hasogat.
És érzem a már érzett kínt.
Ez az a föld mi beszívta Megváltónk
Vérét.
Ez az a táj mi látta minden
Szenvedését.
Ez az égbolt takarta
A Földet.
Ez a Nap vont fénybe
Mindent.
És ha rátekintek látom, hogy
Sír.
Szíve szerint nem is adna már
Fényt.
Siratja Jézus minden
Verejtékét.
Könnyezi értünk adott
Szenvedését.
Sírok én is, hogy nem lehettem
Ott.
Nem érezhettem a keresztet
Vállamon.
Nem imádkozhattam érte sivár hegynek
Ormán.
Nem ölelhettem át sírva a
Keresztfát.
HG |