| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Epilogus Ideje:: 09-23-2016 @ 09:26 pm |
|
|
|
|
Magam sem tudom, mióta vándorlok,
mióta kísér az árnyék és fény.
De időnként, amint kavics közt botlok,
szemlesütve kézen fog a remény.
Olyankor a belső csendet hallom,
mint ahogy szellő oson a hanton.
Távoli halk, leheletnyi fuvola,
tán pityergő gyerek megunt síppal,
aki messziről követ, mert nincs hona,
fedetlen tud rólam mindent kínnal.
Mégis együtt vagyunk, együtt, külön,
akiket senki nem csípett fülön.
A dal kibomlik, és minden visszatér,
jó anyám, ahogy vezeti kezem.
És én szaladnék tőle el, mint a szél,
s ő markol, és simogatja fejem.
Dúdolni kezd egy nyugtató nótát,
ölébe kap, míg átfonom karját.
Majd tanulni vágytam, szeretni, élni,
magam is dalokat fabrikáltam.
Csodáltam a szerelmet, ami égi,
de félve lestem őt hűs homályban.
Az érzelmek dúltak, nem csitultak,
rajongtak idebent, hogy viduljak.
Mégsem tört utat dzsungel-lángvirággal,
oly mélyen pislákolt, akár az éj.
Sorsomat mindvégre jobb útra vártam,
hajnal-kertem sötét, árva-repkény.
Holdtalan egén hullócsillagok,
múltam köveire égett halmok.
A szorgalom a szükséggel párosult,
de kenyerem csak nem akart hízni.
Bár mondták, mindenki maga boldogul,
soha, senkiben nem szabad bízni.
Szívem céltalan, csapongó lepke,
kicsordult a szomorúság vedre.
Gőgös étvágyán jelenem hízeleg,
cseléd vagyok az Úr asztalánál.
Húsomon lakmározó, mohó legyek
terülnek el szobámnak sarkánál:
itt-ott vers, egy-egy megkezdett próza,
sejtemben érő, savanykás szóda.
Líra a zene, költészet az élet,
az írás maradt nekem egyedül.
A kisgyerek, aki utamra tévedt,
már ötvenen túl van, és nem hevül.
Ölemnek vágya is morgó beteg,
jaj, kerüljenek el az emberek!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-23-2016 @ 09:26 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-23-2016 @ 09:38 pm)
Comment: Zoli, de régen láttalak! Jövök még, nagy lélegzetű mű, amit hoztál, még olvasom.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: estelente (Ideje: 09-24-2016 @ 12:06 am)
Comment: Remek írás! Kalapemelésem! Mégis: így ismeretlenül engedd meg nekem most, kérlek Fidel Castro jelmondatát: No passarant! :) Üdvözöllek! Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: remete (Ideje: 09-24-2016 @ 09:53 am)
Comment:
Remek, tiszta munka,Zoltán! Gratulálok! remete |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 09-24-2016 @ 09:13 pm)
Comment: Köszönöm az olvasást, kedves Béla, kedves Józsi, kedves remete!
...A tetszést meg pláne. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 09-26-2016 @ 01:51 am)
Comment: Nagyszerű, érzelmeket kifejező, szomorkás hangulatú vers.
Kedves Zoli, az írásaid ismerve, megint egy különleges alkotás került ki a kezed közül! Gratulálok! Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: LEKA (Ideje: 10-03-2016 @ 09:02 pm)
Comment: Zoli! Örülök, hogy látlak, hogy olvashatom a versed. Nagyon szépen felépített a versed - a tőled megszokott alapossággal megírt vers.
A tartalom...nagyon nagy mélységekig nyúlik le - s a keserűséggel kavarogva tör a felszínre... Nagyon nehéz bár mit is mondani. A versed igen kifejező! Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 10-06-2016 @ 10:33 am)
Comment: Szia Zoli! De régen láttalak és olvastalak! A Tőled megszokott igényességgel megírt verset olvastam. Létösszegzéseddel sokan egyetértünk így az ötven körül. Szeretettel jöttem. |
|
|
|
|
|
