Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A könyökömön jön ki Ideje:: 09-24-2016 @ 07:11 am |
|
|
|
|
A minap megdagadt a könyököm, de az előzményekre nem emlékszem.
„Lelkendezve” említettem meg egy ismerősömnek. Ő rögtön tudta, mi lehetett a probléma.
- Tán bebasztál, és hazafelé menet talajt fogtál.
- Lehet, hisz minden ember a tarsolyában hordja a marsallbotot – mondtam én Napóleont idézve.
Megköszöntem a felvilágosítást, és „jó tett helyébe jót várj” jeligére megkérdeztem tőle, hogy esetleg segíthetek-e én is valamiben.
- Hát, igen – sóhajtotta –, örök rejtély előttem, hogy egy átmulatott éjszaka után, miképpen tudtam lehányni a hátamat.
- Mi sem egyszerűbb – mondtam.
És előadtam tudományosan megalapozott elméletemet.
A hányásnak háromféle típusa van. (Most az alváltozatokról nem beszélek.) Ezek a magasugrás stílusai szerint osztályozhatók.
1. típus: az átlépő technika.
Megyek az utcán, és hirtelen aaaaaahhhh, majd átlépem, és megyek tovább. Ez az alapeset.
2. típus – Valerij Brumel olimpiai bajnok után szabadon: a hasmánt technika. Megint megyek az utcán, vagy bárhol, akár fedett pályán is (kocsma). Picit vagy nagyon elveszítem az egyensúlyomat. Esés közben eszembe jut, hogy hánynom kell. Felveszem a hasmánt pózt, és átrepülök a leejtett rókaprém felett.
És íme, a 3. típus: a hátközepi gyalázat megoldása.
Richard Douglas Fosbury nagy találmánya a Fosbury-flop. Először a lábat lendíteni majd háton fekve átugrani.
Persze van ennek a „sportnak” téli változata is.
A történet már csak azért is megrázóan tragikus, mert velem esett meg.
Valami nagyon proccos eseményre voltam hivatalos. Ahogy illik, zakó, (induláskor még) fehér ing és sötét alj, mint az iskolai ünnepélyeken. Felszerelésemet egy elegáns szövetkabáttal egészítettem ki. A rendezvény nagyon jól sikerült. Evés, ivás, majd ivás, ivás és megint ivás. Ahogy mondani szokták, a foglalkozás elérte célját.
De már sietnem kellett, hogy elérjem az utolsó buszt. Előrelátóan több időt szántam a gyaloglásra, mint azt a távolság indokolta. Igazam volt. Jöttem-mentem mind a két oldalon. Amúgy mandinerből. Nehézségeket legyőzve sikerült elérnem a buszt. Nem jellemző, de ez esetben fűtve volt a jármű. Sejtettem, hogy ez nem tesz majd jót a szervezetemnek. Leültem az ablak mellé, és a jobb kezemmel megtámasztottam egyre súlyosodó fejemet.
Végre elindultunk. A kellemesen ringatózó busz beindította a refluxizmaimat. Ugyanis az elfogyasztott ital címkéjére a „Viszlát” szócska volt írva. Akció közben ezt nem vehettem észre, mert pohárból ittam.
Hirtelen eszembe jutott Lenin örökbecsű „Mi a teendő?” című munkája. Míg az emlékeim között kutattam, a megoldás már ott körvonalazódott a mandzsettámban.
Pfuuuj!
Olybá tűnt, mintha egykezes pufajkába bújtam volna. Mindig önző ember voltam, ezért a négy pici ujjammal lezártam a rókalukat.
Gondoltam, ideje lenne leszállni. Felálltam, és megindultam az ajtó felé. És akkor, ó, minő szörnyűség!, a busz kátyúba lépett. Ilyenkor természetes, hogy felnyúl az ember a kapaszkodóért.
Bár ne tettem volna!
Sikerült elérnem.
Azzal a kezemmel.
A többit az olvasó fantáziájára bízom.
Egy biztos: amikor hazaértem, a feleségem szeme nem a boldogságtól csillogott.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-24-2016 @ 07:13 am
Hozzászóló: nemtom (Ideje: 09-24-2016 @ 08:27 am) Comment: Még mielőtt megbotránkoztok az íráson, ennek célja volt. Egy helyen folyamatosan második lettem egy ember mögött. A cikkeiben a saját, vagy más (nem tudom) betegségét taglalta. Részletekben menőleg pl. a székletének állagát. A következő cikke is jobbnak ítéltett az enyéménél. ott egy katéterezést írt le elég plasztikusan.Erre megmérgelődtem, és megírtam ezt. Tudok én is olyan gusztustalan lenni.És elküldtem az újságnak, hátha ez jobb a profiljukba. :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: zseva (Ideje: 09-24-2016 @ 08:35 am) Comment: Mit mondjak? Te semmit sem változtál, ez a régi Tom, vagy Nem Tom. Szigorúan a témára koncentrálva nagy rálátásod van az események ilyetén történéseire. Ez a véleményem. Azt végképp nem értem, hogy a pici, a cseppnyi és a pfujjj hogy lehetnek nálad rokonértelmű szavak? Röviden. Tetszik az egyediséged! Szia! :-) |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-25-2016 @ 09:12 pm) Comment: Tamás, lehet, hogy ez most furcsa lesz, de ez az írásod nekem nagyon bejött! Megmondom, miért: egyrészt őszinte, úgy rakja fel a történetet, ahogy volt, és nem szépít, másrészt pedig mindezt olyan humorral hozod, ami nagyon a sajátod, s nagyon megfog. Hogy durva-e? Hallottam már színpadról durvábbat, ezt nem érzem annak. Szókimondó, igen, de minden momentumában ott a humor, és a megélés komikuma. Ahogy mondtam, nagyon tetszett.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: nemtom (Ideje: 09-26-2016 @ 07:19 am) Comment: Béla! És, akkor még azt képzeld el, ahogy mondják, "az idő mindent megszépít". El se képzeld, milyen lehetett ez élőben! :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: remete (Ideje: 09-26-2016 @ 02:31 pm) Comment:
....és, hogy tetszett az újság szerkesztőjének?... |
|
|
|
|
Hozzászóló: nemtom (Ideje: 09-26-2016 @ 07:42 pm) Comment: Kedves remete. Nem könnyű a kérdésed.Az egyik szerkesztőnek tetszett. Semmit nem von le az értékéből, hogy az én vagyok.:) Két kézzel, lábbal tiltakoztam, a két másik cikk ellen.De,hiába. Az enyémét persze be sem engedem.persze ettől még cuki. :( :)
|
|
|
|
|
|