| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Aki felment Ideje:: 10-03-2016 @ 12:34 pm |
|
|
|
|
Aki felment
Kerte Virill kilenc éves volt, amikor az első sast befogta.
Korahajnalban indult, nem szólt senkinek. Egyedül ment ki a kétnapi járásra lévő sziklához. Tudta, csak akkor válhat férfivá, ha egy sas ül majd a jobb karján.
A kopár sziklafal meredeken, szinte függőlegesen tört felfelé a már fakó füves tundra dombjai közt. Ezer és ezer év óta áll, amióta világ a világ, és itt meredezik majd azután is, amikor az utolsó Kerte a karján ülő sasával már az örök vadászmezőkön vadászik. Virill ismerte a helyet, és az ahhoz szőtt mondákat a jó lelkekről, akik sasként születnek újra.
Korábban többször is járt itt az apjával és a környékbeli férfiakkal. Akkor lovagoltak ki ide, amikor egy vadász szabadon engedte, azaz visszaadta a szikla szellemeinek a társát, az őt hét évig hűn szolgáló sast, majd felmerészkedett a meredek falon a fészkekig, hogy egy újat válasszon a következő hét évre a juhokat rabló farkasok ellen.
Virill egy ideig árgus szemmel pásztázta a meredeken felfelé törő falat, kereste a lehetséges kapaszkodókat. Majd nekiveselkedett, bár óvatosan húzódzkodott egyre feljebb, lelkében egy cseppnyi félelem sem munkált, minden kiszögellést alaposan megvizsgált, mielőtt belekapaszkodott. Órák teltek el, mire megpillantotta az első fészket, amiben két fióka tátogott. Érezte, hogy nem a legalsó fészkek egyikéből kell választania. Az idősebbek nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a kiválasztásnak. Örültek, ha gond nélkül elértek az első fészekig, és magukénak tudhattak egy fiókát, mielőtt a reggeli táplálékkal visszaérkeztek a sas szülők a hajnali vadászatból.
Tovább mászott hát felfelé. Amelyik fióka feljebb születik, az életrevalóbb, merészebb, gondolta. Az apja vagy a férfiak egyike nem juthatott ilyen magasságba, itt a sziklafalat az idő már megmarta, sokszor befurakodott közé a víz, elgyengítve azt. Porhanyóssá vagy lazává, darabossá vált. Elég egy rossz mozdulat, és máris valamelyik különálló kődarab kimozdul, hogy a bátor emberével együtt később az örök mozdulatlanságban pihenjen meg a fal tövében.
Kerte elhagyta a negyedik, majd az ötödik fészket is. Ekkor a fal megdőlt, visszafordult a föld felé. Kötél nélkül lehetetlen átjutni rajta, gondolta, de az ösztöne mégis tovább űzte. Belekapaszkodott minden kitüremkedésbe, csak karjával csüngött és lendült tovább. Végre átjutott a visszaforduló peremen, ami két fészeknek adott otthont. Az egyik üresen árválkodott, a másikban három vaksi fióka várta tátogva szülei visszajöttét. Ilyet még senki nem látott ezelőtt. A helyi sasok rendszerint csak két utódot hoznak világra, és abból is a gyengébbik sokszor nem éri meg az érett kort. A két kisebb, fehér színű csak fele akkorára nőtt, mint a szürke pelyhekkel tarkított. Virill megmarkolta a megtermett fiókát, és a fejére húzta a bőrsapkát.
– Örüljetek az életeteknek! – szólt a fészekben maradott fiókákhoz.
Mikor szerencsésen leereszkedett, a sziklafal tövében egy pillanatra megállt köszönetet mondani a jó szellemeknek, majd elindul hazafelé.
A házhoz közeledve olyan félelem kerítette hatalmába, amit a magasban nem érzett. Napokat töltött távol otthonától. Nem mintha ez szokatlan lett volna, de idáig csak a nyájjal küldték ki legeltetni, és csak azokon a napokon maradt üres az ágya. Lelassította lépteit, a fiókát maga elé tartotta.
– Virrili! Virrili!
A legkisebb húga szalad elé elsőként, akit a többi testvére követett. Körbevették, csodálattal nézték a sast, mindenki legalább csak egy pillanat erejéig szerettet volna hozzáérni. Rekte, a legidősebb bátyja hamar felocsúdott az ámulatából, pedig őt is hatalmába kerítette Virill tette.
– Neked akkor sem lesz hamarabb asszonyod – közölte, és sarkon fordult.
Otthagyta az izgatott gyermeksereget, akik egymás szavába vágva öntötték kérdéseiket Virillre, akiben egyszeriben megfagyott a szó, amikor meglátta apját az ajtóban.
Baktan tekintélyt parancsoló termete komor árnyékként borult az összesereglett gyermekcsapatra. Testvérei szétrebbentek mellőle, Virill kissé összehúzta magát, és a madarat mintegy védőpajzsként tartotta előre.
Baktan cserzett arcáról nehéz volt érzelmet leolvasni, csak a szemében csillant meg némi büszkeség, ellenben hangja közömbösen csengett:
– Mától a kopasz szobában hálsz.
Így nevezték a ház jobboldalában helyet kapó, hátrafelé ablakos szobát, ami idáig általában üresen állt, csak ritkán hált ott egy-két rokon vagy környékbéli vadász, ha éppen náluk érte az éjszaka, és ez a szoba adott otthont a férfiak tanácskozásainak is együttes vadászatok idején. A kopasz szobába asszony és gyermek nem léphetett be. A falait nem díszítették szőnyegek, állatbőrök, mint a többiét. A döngölt agyagpadlón elszórtan hímzett ülőpárnák hevertek, középen pedig egy agyag köpőedény és egy vízipipa állt. Az edényben még barnállott némi nyál a vadászok legutóbbi összejövetele óta.
Virill életében először lépte át a szoba küszöbét, amit immáron a magáénak tudhatott. Az ablakhoz legközelebbi sarokba fektette le az ágyként szolgáló, szalmával töltött zsákját, közvetlen mellé állította a sas kapaszkodófát. Lelki szemei előtt látta, ahogyan a falakon és a padlón egyre csak gyűlnek a nyúl-, róka- és farkasbőrök, de látta Jermint is, amint hűséges asszonyaként belép, amikor megkéri rá, kissé meghajolva félrehajtja az ajtónyíláson függő kecskebőröket. Ekkor Baktan jelent meg szétkergetve a képet, leült az egyik párnára, és intett, hogy üljön le mellé ő is. Dohányt vett elő, akkurátus mozdulattokkal egy levelet leválasztott, összegyűrte, és a felső ínyére tapasztotta, majd a nyelvével végigsimított azon. Kisvártatva a fia felé nyújtotta a dohányt.
– Azt hiszed, most férfi lettél, pedig csak egy kölyök vagy, aki magasra mászott, és nem esett le.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-04-2016 @ 08:31 am
| Hozzászóló: zseva (Ideje: 10-03-2016 @ 08:49 pm)
Comment: Kedves István! A történeted érdekes volt, lekötött. Viszont nagyban megnehezítette az olvasást, hogy át kellett verekedni magam a sorokon. Néhány helyen a tagolás segített volna ezen a tömörségen, legalább a párbeszédeknél. Így egy kissé zavart.. Ha ezen változtatni szeretnél, segítséget kaphatsz az admintól. Üdv. Éva :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 10-03-2016 @ 09:06 pm)
Comment: Kedves Obbb! Nagyon régen láttalak itt, de jól emlékszem Rád, szerettem olvasni a novelláidat. Örülök Neked. Tetszett a történeted. A tördelés tényleg segítség lenne az olvasáshoz, egyébként lenyűgöző, ahogy írsz. Szeretettel üdvözöllek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-03-2016 @ 09:54 pm)
Comment: Kedves Zseva!
A saját dokumentumomban természetesen tagolt volt, de itt nem tudtam megoldani (ehhez úgy látszik, analfabéta vagyok :)
Üdv:
Obbb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-03-2016 @ 09:57 pm)
Comment: Szia Aranytk!
Örömmel tölt el, hogy emlékszel rám. Ilyenkor elgondolkodik az ember fia azon, hogy tényleg van értelme írni, pedig ebben sokszor elbizonytalanodik. Mint fentebb említettem, a formázás ezen a felületen nem sikerült, pedig wordben még jól nézett ki :)
Köszönettel:
Obbb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: remete (Ideje: 10-03-2016 @ 10:51 pm)
Comment:
Bevallom István, kivártam, talán egy hozzászólásban megtudom, hogy miről is szól ez a kissé talán misztikusnak tűnő történet, de nem lettem okosabb! Bizonyára csak én nem tudtam megfogni a lényeget!
Marad a valószínűség számítás, amiben talán erősebb vagyok :) üdv. remete |
|
|
|
|
| Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-04-2016 @ 08:36 am)
Comment: Szia Remete!
Ajaj, ha már meg kell magyaráznia az embernek az írását az nem jó jel, akkor valamit nem jól adott át. Nem tartozom azok közé, akik ilyenkor megrántják a vállukat, és azzal takaróznak, hogy nem magyarázzák a saját írásukat. Úgyhogy megpróbálom, hátha akkor helyükre kerülnek a dolgok. Ebben a történetben (vagy inkább nevezném tanmesének) nincsen semmiféle miszticizmus, nosztalgia viszont igen, ez akár jelen időben is történhet ez a mese. A mi kultúránkban a természettől elég távolra kerültünk, ha arra gondolunk, hogy gyermekkorunkban mi még mennyivel közelebb álltunk ahhoz, mint a mai tvén, interneten felnövő generáció. A felnőtté válást/érést is máshogy definiálhatnánk, mint pár évtizeddel ezelőtt. Rá szerettem volna világítani, hogy ez a mai világban, nem is olyan távol tőlünk történhet teljesen máshogy is. Miközben próbáltam úgy rétegezni a szöveget, hogy sok minden lefejthető legyen arról, például családi és társadalmi hierarchia terén, vagy a gyermeki lélek összetettségéről. Valamint megpróbáltam figyelni arra is, hogy a szövegben az előre- és visszautalások értelmet nyerjenek. Én azt vallom, hogy egy novellában felesleges mondatnak, sőt szónak nincs helye. Magának a mesének a végső tanulságát (ami egyben a csattanója (én nem szeretem ezt a megnevezést, ezért inkább fordulatnak nevezném)) természetesen Baktan kijelentése hordozza. Ha azt is meg kell magyarázzam, akkor valamit végképp elrontottam, de természetesen azt is kifejthetem, ha gondolod. Köszönöm, hogy megírtad a hozzászólásod, mert fejlődni csak vélemények/visszajelzések alapján lehet.
Üdv: Obbb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-04-2016 @ 10:29 am)
Comment: Nekem nagyon tetszett a történet, a környezet, a természetközeli népek viszonya a világhoz, az életük teréhez. Megfogott a hétévente visszaengedett sasok képe, a kilencéves egyszerű, de logikus bölcsessége, az apa, mint státusz feltétlen tisztelete, és a zárás (teljesítmény-elismerés mellett is) remekül hozott iróniája. Jó volt olvasni, örömmel tettem.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-04-2016 @ 12:48 pm)
Comment: Szia a_leb!
Örülök, hogy tetszett a történet :)
Üdv:
Obbb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Almasy (Ideje: 10-06-2016 @ 05:44 pm)
Comment: Remek történet, élvezettel olvastam. Nagyon tetszett. Gratula GYUpp |
|
|
|
|
| Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-06-2016 @ 07:32 pm)
Comment: Almasy, ez nekem öröm : |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 10-16-2016 @ 07:38 am)
Comment: Tetszett a történet. A szerkesztést én műveltem, remélem így gondoltad. A házirendben olvashatsz a szerkesztés technikájáról. :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-16-2016 @ 09:38 am)
Comment: Szia Anna!
Láttam én ám, hogy egy jó tündér megtette helyettem, amit nekem kellene, szerettem is volna megköszönni neki. Most megtehetem, és utána nézek a szerkesztésnek.
Köszönettel:Obbb |
|
|
|
|
|
