Az idős házaspárnak régi álma-vágya volt eljutni Rómába. Olaszországban sokszor jártak már, de Rómában soha. Végre 2016 augusztusában a 69 éves asszony, aki egy órája ült már csendben a laptop előtt, halkan szólalt meg: - Te. Figyelj csak ide.

A férj is halkan válaszolt:

- Figyelek.

- Norwegian, Róma és vissza. Kirándulásokkal együtt. Kettőnknek tizenkettő. Hallod? Nézz ide. Kirándulásokkal. Itt van. Minden, ami fontos.

- Róma? Tizenkettő?

- Igen és még négy hely van. Nyomhatom?

A 77 éves férfi öt másodperc után válaszolt:

- Persze. Mikor van az út?

- Ma csütörtök van…vasárnap. Délben megy a gép.

- Micsoda?

- Rómát látni és…

- Na, ne! Annyit azért nem ér meg. Jól van. Gyorsan nyomjad.

- A neten már késő lenne. Fel kell hívni és bemondani az adatokat. Kártya, bank, stb…

Vasárnap délben felszállt a gép.

- Ez is jól kezdődik – mondta a feleség.

- Mi baj?

- Nem biztos, hogy baj, csak a pilóta egy szőke nő.

- Szőkenő?!

- Nem úgy értem, de nem férfi. Kanyarog jobbra, balra. Mit csinál ez?

- Kanyarog. Keresi, merre van Róma. Meg a felhőket próbálja kerülgetni.

Már besötétedett, mire csoportjuk a busszal a szállodához ért. Hotel Archimede. Egy sarokra a Terminitől, ahová a vonatok jönnek. Meleg volt. A porta mahagoni, a hall csupa fehér márvány.

Azután minden nap hőség és minden nap kirándulások. A csoport sokat látott. Szinte minden fontosat, amiről egykor tanultak, amiről olyan gyakran hallottak. Minden alkalommal ugyan azon az úton indultak el megnézni valami érdekeset. Először elhaladtak a Termini hosszú épülete mentén, majd alatta egy sötét alagúton. A másik oldalon feljövet mindíg ugyan azt látták: szemben egy nagy ház oldalában korlátos sétány tele beszélgető színesbőrűekkel.

Egy alkalommal gyalog is jártak erre, de inkább csak a közelben. Persze ez sem volt szándékos. Egy sarki bolt előtt arab fiú kínálta a járdán sorokozó portékáit. Az idős pár meglátott egy olyan trikót, amit egyszer már Spanyolországban is majdnem megvettek legfiatalabb fiacskájuknak, csak ott több, mint tízszeresébe került. Na, akkor majd most. Amikor a férj jelezte, hogy megvenné az árut, be kellett mennie egy másik fiúval egészen az üzlet legbelső, sötét sarkáig, ahol a kasszagép állt. Ott azután ez a fiú is alaposan rákapcsolt és mindent el akart adni az idős embernek. Nem járt eredménnyel. Az öreg örült is, hogy kint hagyta a feleségét a másik eladóval az utcán. Megkapták a választott trikót és végre eltávolodtak az üzlettől, ahol persze bizonyára egy percig sem voltak veszélyben.

Még volt hátra két nap, amikor egy hajnalban mintha valaki lökdösni kezdte volna az ágyukat.

- Mit csinálsz? – kérdezte a férj az éppen felülő asszonyt.

- Semmit. Mi volt ez?

- Földrengés? Lehet.

Hihetetlennek tűnt, hogy ezek után máris aludtak tovább. Amikor reggel felkeltek, jött a másik meglepetés:

- Te, ez tényleg földrengés volt - mondta a férfi. – Itt van a tévében, hogy Rómától száz kilóméterre sokan meghaltak.

- Rómát látni és…

- Hagynád már ezt? Még van két éjszakánk, aztán megyünk haza.

Nem volt több földrengés. Épségben haza is érkeztek Göteborgba. Másnap mindketten torokfájásra ébredtek és egyre erősebben kezdtek köhögni.

- Te. Most már láttuk Rómát és két napja itthon is vagyunk. Mi ez a szörnyű köhögés?

Pár nap múlva az asszony már javulóban volt, de a férje még nem. Telefonált az orvosnak:

- Nem akar rendbe jönni. Talán elhülyéskedtük?

- Hogy érted ezt? – kérdezte a doktor.

- Tudod. Sokszor mondtuk mostanában: Rómát látni és…

- Na, neeee. Reggel 9-re gyertek be.

Azóta eltelt további két hét. A férj köhögött még, de már sokkal jobb volt a hangulata…

Göteborg. 2016.