Hát mi vagyok én,

lomha őszi köd,

mely semmivé lesz

a holt avar fölött,

áttetsző semmiség,

mellyel sír a rög,

mit a rozsdás eke

a szántón felhörög?

Mi vagyok én,

hús vagy a lélek?

Elporladni ma,

holnap élni  félek.

Mi vagyok én

és nélküled minek,

ha a húst, a lelket

hiányod tölti meg?

Mi vagyok én,

és mi lehettem volna,

ha önmagam urának

nem maradok szolga?

És mi leszek én,

ha mindent odaadtam,

ha se istenem, se te,

s egyedül maradtam?

Lomha őszi köd

holt avarra száll,

síró rög fölött

árnyék teste vár,

sötét vég a lét

szürke feketén,

porlad szanaszét,

hogy mi vagyok én.