Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Csak egy karcolat volt Ideje:: 10-19-2016 @ 10:36 pm |
|
|
|
|
Szutyok egy idő volt. Az öreg ennek ellenére elindult fát gyűjteni. Napok óta szakadt az eső, és mindent átjárt a nedvesség. Fázósan összefogta maga előtt a gombnélküli kabátját. Áldotta a sorsot, hiszen fedél volt a feje felett, krumpli és hagyma is akadt odahaza bőven. Csak a hideg ne kerülgetné minden este a takaró alatt, mióta beköszöntött a tél.
Gondolatai a múltba kalandoztak. Annak idején örült, ha krumplihéj került, és azt egy zománcát vesztett lábosban megfőzhették anélkül, hogy egy őr felrúgta volna, mielőtt az íze kiengedi magát. Ott tanulta meg mindennél előbbre helyezni a tűz melegét. Mert ha körbeölelte a fogas tél, az még az éhezésnél is jobban meggyötörte.
Sóhajai kíséretében cuppogott csizmája a felázott talajon. Elvesztette egyensúlyát, és elvágódott. Várta a dörrenést és a tompa puffanást. Nem küzdött, nyugodtan feküdt a sárban. Percek teltek el, mire feltápászkodott. Üveges szeme a környéket pásztázta, merev, kifacsarodott testeket keresve. Miután nem látott hullákat maga körül, tudata visszatért a jelenbe. Egy ideig hallgatta a felkorbácsolódott folyó morajlását, és az esőcseppek pattogását a vízen és a faleveleken. Majd összerakott és felnyalábolt egy ölnyi uszadék fát.
A vaskályhát hamar átforrósította a megázott, de belül száraz fa. Elégedetten dörzsölte össze tenyerét a melegben. Mit nem adtak volna akkoriban egy ilyen kályháért! Levettette csizmáját, és a régen elfagyott lábujjait masszírozta, miközben a tűzet bámulta. A táborban is ez volt a kedvenc időtöltése. Amikor a halottak és a kivágott fák cipelése után, este meggyújthatták a kiporciózott gallyakat, már nem akarta hallani a puskák fülsértő dörrenését, a haldoklók nyögéseit, csakis a meleget adó tűz ropogását. Nem akarta látni a szenvedő tekinteteket, a kíntól eltorzult arcokat és az élettelené váló szemeket, csakis a vígan táncoló lángokat.
Egy patkány futott át a szobán. Szeme sarkából észrevette a mozgást, de nem nézett arra, nehogy egy megfagyott arccal találja szembe magát, mint sokszor, ha elfordult a lángoktól. Tovább bámulta a tűzet, és elméje újra elkalandozott, nem szabadulhatott a múltból. A filmkockák egyre csak peregtek előtte. Tudta, hogy a múlt kísérti, de nem szabadíthatta ki elméjét. Önkívületben papírt és ceruzát kotort elő, és írni kezdte a történetét, onnantól, hogy fogságba esett.
Mindent leírt, kendőzetlenül. Hogyan alázták meg, miként lett emberi mivoltából kifordult, csak a túlélési ösztön irányította, másokra közömbös lény. Megette a tetveit, a fákban talált pajorokat, sokszor a hullákból is evett. Az emberek csak testekké váltak számára, akik az egyik percben még beszélnek hozzá, a másikban már a gödör felé húzza azokat a kezüknél vagy a lábuknál fogva. Idővel önmagával szemben is közömbössé vált. Sokszor látta képzeletében élettelen testét, amint azt vonszolják egy gödör felé. Nem rettentette meg ez a visszatérő vízió, inkább a megnyugvással töltötte el. Az elkerülhetetlen vég ott járt a táborban mindenütt. Mindegy volt számára, hogy egy göröngyre vagy egy hasra, arcra vagy egy végtagra lép.
Rávirradt. A szoba kihűlt, a kályha mélyén már csak kevéske fa parázslott. Fázni kezdett. Újabb ágdarabokat dobott be a vasajtón, mire a tűz sűrű pattogások közepette életre kelt. Egy ideig nézte a táncot járó lángokat, majd összegyűrte és közéjük vetette a papírlapokat.
„Csak egy karcolat volt.”
Berögzült mozdulatokkal felhúzta a csizmáját, felöltötte kabátját, és elindult a folyóhoz egy újabb ölnyi uszadék fáért.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-29-2016 @ 07:57 am
Hozzászóló: szusi (Ideje: 10-20-2016 @ 11:53 am) Comment: Határozottan érdekes volt a novellád. Mintha egy regény "ajánlóját" olvastam volna, kiemelve belőle egy szakaszt... |
|
|
|
|
Hozzászóló: remete (Ideje: 10-20-2016 @ 04:28 pm) Comment:
Talán egy kissé jobb kedvre derült volna, ha azt "karcolatot" elolvassa, mielőtt a tűzbe dobta! (ha olvasta már, akkor még egyszer)....üdv. remete |
|
|
|
|
Hozzászóló: Almasy (Ideje: 10-20-2016 @ 05:00 pm) Comment: Igazán megfeszített figyelemmel többször is el és átolvastam. Az átkozott háború és a szörnyű fogság életünk és emberségünk tönkre tevői. És sosincs vége. GYUpp |
|
|
|
|
Hozzászóló: fényesi (Ideje: 10-20-2016 @ 09:32 pm) Comment: Tiszteletem! fTJ |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-21-2016 @ 10:32 am) Comment: Szia Szusi!
Örülök, hogy határozottan érdekesnek találtad, igazad van, folytatódhatna a történet, de számomra ennyi, elmondtam vele, amit szerettem volna.
Üdv:Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-21-2016 @ 10:34 am) Comment: Szia Remete!
Nem hiszem, hogy jobb kedvre derül volna, még ha százszor is olvassa a saját történetét :) Üdv: Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-21-2016 @ 10:37 am) Comment: Szia Almasy!
Sajnos az ember örökké háborúzott és örökké háborúzni fog, nem hajlandó tanulni a történelemből :( Üdv: Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-21-2016 @ 10:38 am) Comment: Szia Fényesi!
Köszöntem. Üdv: Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: remete (Ideje: 10-21-2016 @ 09:50 pm) Comment:
Sajnálom, hogy nem értettél meg! Amiről írtál az nem "karcolat", ezzel én tisztában voltam! A karcolat fogalmának talán érdemes lenne utánanézni! Persze, ha tudod mi az, akkor a reakciód nem értem....de hát van ez így :)
|
|
|
|
|
Hozzászóló: naiva (Ideje: 10-21-2016 @ 10:52 pm) Comment: Jó írás, olvastatja magát, képszerű, láttató. Átérezhető és elgondolkodtató... Az jutott eszembe, mi lett volna jobb? Meghalni, vagy túlélni és bírkózni a lélekölő emlékekkel nyomorgó kis világában. Tetszett! Zsuzsi |
|
|
|
|
Hozzászóló: momosian (Ideje: 10-22-2016 @ 10:30 am) Comment: Leírni a leírhatatlant. Elégetni az eléghetetlent. Lehet embernek maradni az embertelenségben? Csak egy karcolat volt? A lélekbe erősen belekarcolt...Gratulálok írásodhoz Obbb! Mo |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-22-2016 @ 05:30 pm) Comment: Így most már értem, Remete, hogy mire gondoltál :) természetesen tisztában vagyok a karcolat fogalmával, én azért írtam azt neked a válaszomban, mert az az ő gondolata: "Csak egy karcolat volt", ezért is van idézőjelben, hiszen ő nem egy Hemingway, hogy megírja a Halottak természetrajza szintjén, szóval, hogy ő miként vélekedik az írásáról, az egy dolog, viszont a véleménye legyen arról bármi, ha visszaolvassa, megelevenedik a múlt, és bizony ő nem derülne attól jókedvre. |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-22-2016 @ 05:38 pm) Comment: Szia Naiva! Nekem mindig az a legnagyobb öröm, ha valakinek elindulnak a gondolatai az írásom végett, hiszen akkor sz túllépett a puszta szórakoztatás szintjén. Köszönettel: Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-22-2016 @ 05:42 pm) Comment: Szia Momosian! "Az ember el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha" mondta volt Santiago, az öreg halász! :) Köszönet: Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-24-2016 @ 09:06 am) Comment: Elgondolkodtató írás, nagyon. A túlélési ösztön, az embertelenség pro-kontra beépülése a mindennapokba, ez fogott meg leginkább. A tördelés nekem hozott volna még, ha nem is sokat, de könnyebbé tette volna az olvasását. Tetszett, jó erejű, szép linearitású, a keretében is remek tartású írás.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-24-2016 @ 04:39 pm) Comment: Szia a_leb!
Sajnos hiába próbáltam, nem sikerült összehoznom azt a fránya tördelést, pedig már sok mindent megpróbáltam, elolvastam hogyan is kellene, de nem jött össze, pedig tudom, hogy sokkal befogadhatóbb lenne, ha tagoltabb lenne a szöveg. Örülök, hogy így is közvetíttette a mondanivalót. Üdv: Obbb |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 10-29-2016 @ 08:02 am) Comment: A sort tördelni a kisebb nagyobb jel közé írt br betűkkel lehet. Tetszett az írásod. :)) |
|
|
|
|
Hozzászóló: obbb (Ideje: 10-29-2016 @ 09:34 am) Comment: Szia Anna!
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy ezt is helyretetted. Angol billentyűzetem van, a két kis fektetett nyilacskák az M betű után jönnek, azoknak a bal felső sarkukon vannak... de hogyan kell őket onnan elővarázsolni... hát azt nem tudom :( Üdv: Obb |
|
|
|
|
|