„Mi, szovjetek, Lajka kutyát küldtük ki az űrbe. A magyarok máris Farkassal jönnek!”

Megtisztelő érzés volt személyesen találkozni az egyetlen magyar űrhajóssal: Farkas Bertalannal. A göteborgi S:t Jakab református templom udvarán szállt ki a meghívó-vendéglátó „Kőrösi” elnökének, Csata Attilának kocsijából. Feleségem, Beáta is velem volt. Gyorsan elmeséltük a vendégnek, hogy Svédországba költözőben, autónkkal éppen azon a reggelen hajtottunk át Budapesten, amikor az ő ünnepélyes fogadására készül t a főváros és az egész Magyarország. 1980.június.16. volt a nagy nap.

Azt hiszem, az állatvilág teremtményei közül a madarakat irigyeljük legjobban. Repülni, száguldani, letekinteni a szédítő magasból: évezredes álma ez az embernek.

A SMOSZ meghívására érkezett Svédországba és sok magyar egyesülettel találkozott az űrhajós. A Kőrösi is megragadta az alkalmat, hogy vendégül láthassa Farkas Bertalant.Sokan jöttek el, hogy meghallgassák minden magyarok Bercijének előadását arról, hogy milyen érzés volt a madarakon is túltenni, a világűrből látni egész kontinenseket, hegyvonulatokat, tengereket: a Földet? - Kérem, mondja el, az azóta elmúlt harminchét évben érezte-e azt a megbecsülést, amiért a felkészülés során, majd pedig ott fent, vagy kint(?), olyan keményen megdolgozott?

- Harmadszor vagyok ebben az országban. Legelőször a svéd Hasselblad hívott meg, hiszen én az általuk kifejlesztett és gyártott készülékekkel megszámlálhatatlan adatot gyüjtöttem és gyakorlatilag körbe fényképeztem kis bolygónkat. Mondhatom, hogy sok meghívást kapok. Nem csak én, hanem általában mi, űrhajósok. Bárhová megyünk, hihetetlen nagy megbecsülésben van részünk. Leggyakrabban fiatalokkal, főiskolásokkal találkozunk, de mindíg nagy élmény szakemberekkel, tudósokkal megvitatni tapasztalatainkat, s hogy milyen legyen a jövő. Az elmúlt napokban számos városban találkoztunk érdeklődőkkel. Ezek között meglepően sok volt a gyermek. Fantáziájukat nagyon izgatja az űrhajózás. Itt kell megjegyeznem, hogy egy helyen kiszálltunk a kocsiból és legnagyobb meglepetésemre játszó, de egymásnak magyarul kiáltozó gyermekekkel hozott össze a véletlen. Hirtelen azt hittem, Magyarországon vagyok. Bolygónkon hét és fél milliárd ember él, ezek között mi űrhajósok valamivel több, mint ötszázhatvanan vagyunk. Én még a kilencvennegyedik voltam. A múlt évben is erre jártam. Svéd kollégám, Christer Fuglesang meghívására jöttem. A Nemzetközi Szövetség éves konferenciája ezalkalommal Stockholmban került megrendezésre. A svéd király is fogadott minket. Elékezetes volt, amit mondott: „Irigylem az űrhajósokat, mert amikor elindulnak a világűr felé, egy népet, egy hazát képviselnek. Amikor pedig épségben, egészségben visszatérnek a Földre, akkor az emberiség hajt fejet előttük”.

- Ezt a gondolatot azóta is megosztom azokkal, akikhez beszélhetek - tette hozzá Farkas Bertalan.

Bevallom, már vártam, hogy feltegyem az izgalmas kérdést:

- Az űrhajózást mindíg is nagy figyelem kisérte. Ezt alaposan kihasználva, a média gyakran szórakoztat minket meghökkentő információkkal. Ezek szerint a legtöbb űrhajósnak volt élménye odakint, mintha idegenek figyelték volna munkájukat. Farkas Bertalannak volt ilyen élménye?

- Bármely kontinensen járok is, erre a kérdésre mindíg válaszolnom kell. Én nem találkoztam senkivel, én nem láttam semmit, amely földön kívűli, vagy megmagyarázhatatlan eredetű jelenségnek lenne nevezhető. Egyetlen űrhajós társamtól, kollégámtól sem hallottam történetet, vagy célzást ilyen élményre. Természetesen el tudom képzelni, hogy a világmindenségben vannak bolygók, ahol az értelmes élet bizonyos formája kialakult. Még olyanok is létezhetnek, akik tudnak az emberről. Nem hiszek az UFO-kban.

- Végezetül azt szeretném megkérdezni, mit szeretne tudatni a Híradó olvasóival?

- Gyakran járok Erdélyben, barátaim élnek ott. Svédországban pedig az egyik legfantasztikusabb élményem az itt élő magyarok és gyermekeikhez fűződik. Az, ahogyan ápolják a magyar hagyományokat és még inkább azt, hogy gyermekeiket megtanítják a magyar nyelvre. Ez csodálatos dolog.

- Köszönöm szépen.

- Még egy mondatot szeretnék mondani. Mindannyiuknak kozmikus egészséget kívánok. Nagyszerű érzés, amikor a beszélgetések során magyarul kapom a kérdéseket és én magyarul válaszolhatok rá.

Farkas Bertalan 1949-ben született. Pilótaként az akkor legmodernebb MIG 21-es vadászgépeken repült összesen több, mint 1500 órát. Gyakran 16-18000 méteres magasságokban, 2400 km/óra sebességgel. 1972 és 77 között a Pápai Vadászrepülő Ezred aranykoszorús pilótájaként élt és dolgozott, amikor űrhajósnak jelentkezők közül orvosok választottak ki a sok közül négy magyar pilótát, köztük Farkas Bertalant is. Nehéz évek következtek. A Csillagvárosban (Moszkvától 40 km.) a kiválasztott négy magyar pilóta közül már csak Magyari Béla és Farkas Bertalan kezdte meg a felkészülés rendkívül nehéz munkáját. A repülés mellett a legkülönbözőbb elméleti tanulmányok mellett az úgynevezett túlterheléses, a túlélési és a legkülönbözőbb gyakorlatok ismételt elviselését kellett átélniük.

A Szojuz típusú ürhajók már a 60-as évek végétől használatban voltak és megbízhatóságuk egyre fejlődött. Farkas Bertalan Valerij Kubaszovval a Szojuz-36 fedélzetén 1980.május.26-án emelkedett földkörüli pályára. Az űrhajójuk két nappal később kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással, ahol Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta őket arcukon széles mosollyal. Maga a Szaljut-6 akkor már majdnem három éve keringett a Föld körül és szolgálatban volt egészen 1982 nyaráig fedélzetén több magyar műszerrel, többek között a Pille nevezetű sugárzásmérővel, amely a mai napig használatban van a Nemzetközi Ûrállomáson.

Farkas Bertalan 1980 júniusában megkapta a Szovjetúnió hőse, majd a Magyar Népköztársaság Hőse kintüntetést. Szülővárosának, Gyulaházának díszpolgára. Az űrhajósok több nemzetközi szövetségének alapító tagja, űrhajózási kutatócsoportok munkatársa.

A göteborgi közönség igen nagy szeretettel fogadta. Szerély személye előadásával még közelebb került hozzánk. További, jó egészségben töltött, sikerekben gazdag életet kívánunk neki.

Maróti László Göteborg