| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
"Egy kiállítás képei"... Ideje:: 11-27-2016 @ 06:42 am |
|
|
|
|
Amikor a pemecs pacsmagol
Mindig tudtam, hogy a tehetség utat tör magának. Ebben az esetben is ez történt. Majdnem.
Mondjuk inkább úgy, a pénztől mindenki szebbnek és tehetségesnek látszik.
Egy festőien szép kis faluban történt, ahol mindenki ecsetet ragad. Nos, ez itt a bibi.
Főhősünk egy neves festőművész özvegye – nevezzük Klárikának –, aki, gondolom, megtalálta apa (mondhatjuk így is, hisz jócskán idősebb volt nála) megmaradt eszközeit. Festékeket, vásznakat, állványt, ecseteket. Az ecsetek már azért is megfelelőnek tűntek, mert számos jó kép készült általuk. Csak kézbe kell venni, és a többit már tudja az ecset.
Klárika egy napsütötte délelőttön kiballagott a szép tájba, majd megragadta az ecsetet, és festett. Innentől naponta alkotott egy korszakos képet. Szépen fogyott a festék.
Egy idő után a táj már nem adott elég impulzust, ezért úgy gondolta, menni fog a portré is. Elsőre a daliásnak aligha mondható trafikosbácsit festette meg huszáregyenruhában. Aztán még néhány hasonló zsánerű képpel lepte meg a világot. Amikor ezekkel megvolt, rájött, hogy a csendélet az igazi. Újabb festékeket vásárolt, virágszínűeket. Ecsetet nem, hisz az jól tette a dolgát.
Elérkezett a nagy nap. Összegyűlt egy kiállításnyi mű.
Mivel anyagiakban nem szűkölködött – elég csak annyit mondani, hogy ha a pénztárcáját a párnája alá dugta volna, ülve kellett volna aludnia –, kibérelte a közelben lévő kastélyt.
Meg kell adni a módját, méltó környezet kell a nagy műveknek.
Felvirradt a kiállításmegnyitó napja. A falu apraja-nagyja ott tolongott. És persze az elhunyt férje művészkollégáit is meghívta.
Surranó pincérek traktálták a közönséget.
Aztán orvul leleplezték a korszakos műveket. A tapsvihart elnyomta a művészkollégák köhögése. Torkukon akadt a falat.
Klárika büszkén libegett vendégtől vendégig. Bezsebelte a gátlástalanul zabáló közönség ámulatát.
Felém közelített.
– Tamás, te pesti vagy, és amolyan művészféle, biztosan értesz a festészethez is.
– Én aztán nagyon.
– Mi a véleményed a képekről?
Megfogtam a kezét, és a trafikoshuszár képe elé vonszoltam.
– Nézzük csak ezt a képet! Mondd, Klárika ezt vászonra festetted?
– Igen, igen – válaszolt lelkesen csillogó szemmel.
– Sejtettem. Na, ebből inkább gatyát kellett volna varrnod.
Érdekes, hogy azóta, amikor összefutok vele, mintha halkabban fogadná a köszönésemet.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2016 @ 06:45 am
| Hozzászóló: Almasy (Ideje: 11-27-2016 @ 05:01 pm)
Comment: Nagyon tetszett. Hát igen...Te profi vagy!! Gratula GYUpp |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-01-2016 @ 07:11 am)
Comment: Tamás, számtalan barátot szereztél már a szókimondásoddal, itt ennek egyik jellemző példáját olvashattam. Igen, sokszor nem szembesítjük az alkotókat műveik a világra gyakorolt hatásának káros mivoltával, ha ez a catering miatt van, az még szánalmasabb. Jó írás, mint mindig, megvannak azok a jellemző eszközeid itt is, amik miatt szívesen, élvezettel olvaslak. Most is így volt, és tenném gyakrabban :-). Örültem, hogy itt voltál.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zseva (Ideje: 12-04-2016 @ 09:00 am)
Comment: Pedig abban tévedsz, hogy legalább egyszer ne jusson eszébe annak, aki magában erre hajlandóságot érez, no persze nem kiállításra, csak úgy, megmutatni ebben is a tehetségét a hozzá legközelebb állóknak. Én így gondolom, ebben nincs semmi kivetnivaló, csak piszok drága hobbi lenne. Nem muszáj, nem is fogsz a véleményemmel egyetérteni. Ettől még az írás a mondanivalójával együtt kitűnő! Nekem tetszik! Éva |
|
|
|
|
|
