Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
NeMo: November Ideje:: 11-29-2016 @ 05:57 pm |
|
|
|
|
Nem minden arany, de kincset játszik a fény
rőt-bordó és mély-sárga levelek hegyén,
halvány derengéssel cirógat a nap,
alvó ágra csókol dér-csipkét a fagy,
álmodó lét.
Nem minden szürke, bár ködbe borul a táj,
kontúrok villannak, a többi csak homály,
merengve bíbor lángokba révedek,
az élet illúzió és képzelet,
érezni fáj.
Elszunnyad a természet harsogó kékje,
szemed varázs-kék színét írva az égre,
tavak tükör kérgén ezüstben csillan,
a bánat, mint a köd délre elillan,
szelíd béke.
(2015) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-29-2016 @ 06:02 pm
Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 11-29-2016 @ 06:03 pm) Comment: Szia Némo! Örülök, hogy itt látlak! Nagyon szép a versed! A csodaszép színek kavalkádja, de a bánat azért ott církál a háttérben! Szeretettel ölellek Marcsikám! Lyza |
|
|
|
|
Hozzászóló: Sohamadar (Ideje: 11-29-2016 @ 07:44 pm) Comment: Hát, minekutána az előző klubban zárórát hirdettek, valahol csak kell egy közösség, ahol elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy a XXI. században nem átallunk írni, no meg olvasni. Ntán szökőévente néhányszor tanulni :) Én is örülök neked! Sajnos a NeMo név foglalt volt (bár a gazdáját nem fedeztem még fel) Sebaj. Jó leszek én Sohamadárnak is :) :) :) |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 12-01-2016 @ 07:43 am) Comment: Nagyon szép szerkezetű vers, tetszik a kötöttségek fegyelmezett alkalmazása. A vers tartalmában én érzek disszonanciát, de ez biztosan szubjektív, nekem itt-ott sok, az érzésvilágával ellentétesen kicsit harsány színeiben, csillogásaiban. Ezt az érzést erősíti bennem a patetikussága is ("merengve révedek") vagy az "élet illúzió" megkopott frázisa, szóval bennem a kevesebb lehet hogy több lett volna, így nem tudtam a versbe belülre kerülni, nem tudtam elhinni. Mindemellett nagy örömmel üdvözlöm a kötöttségek következetes, szépen harmonizáló használatát, a szakaszzáró félsorok négyeseinek remek formai lecsapásait, mert nagyon jó volt ezt látni.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: Sohamadar (Ideje: 12-01-2016 @ 07:50 pm) Comment: Kedves aLéb!
Először is köszönöm figyelmedet, és észrevételeidet! A dicséret különösen jól esik :)
A szerkezetet illetően az előző művészeti portálokon sokat tanultam és fejlődtem, az építő jellegű hozzászólások (mint például a tieid is), mindig előre vittek és visznek, tanulásra, fejlődésre késztetnek.
Régebbi alkotásaimban sokszor kissé kuszára sikeredtek a szakaszok, ezáltal a forma néha rontotta az összhangot. Csetlő-botló próbálkozásaim hozzászólásai ráébresztettek arra, hogy a szótagszámot, a szakaszbeosztást ugyan magam határozom meg, ám célszerű az első szakaszomhoz igazodni a többi versszakban. (A következetesség nem csupán a gyermeknevelésben előny, így is fogalmazhatjuk)
A disszonancia lehet, nem a versben keresendő, hanem az alkotóban :)
Bővebben: ha szomorú vagyok, keresem az ellentéteket, amik békét hoznak, és gyakran ez a keresés, ami valóban az olvasó számára lehet kicsit disszonáns, versben fogalmazódik meg. Békét keresek a békétlenségben, gondolom érted, mit szeretnék ezzel mondani.
A "merengve révedek"-hez mentségemre szóljon, hogy bambulva nem akartam révedni :) Megtaláltam a rímpárt, kerestem a sor elejét és sehogy sem sikerült jobb megoldást találnom, bár lehet, egy briliánsabb elme megoldotta volna jobban. Én már csak ilyen egyszerű Micimackó vagyok, töröm a fejem és idővel feladom...
És nem vitaképpen, lehet, hogy elcsépelt frázis az élet illúzió mivolta, de ha jobban belegondolsz, szomorú a tény, hogy igaz.
Még egyszer köszönöm értékes véleményedet!
Marcsi
|
|
|
|
|
|