Egyszer egy napon Piroska gondolt egy nagyot és ment egy kutya menhelyre, hogy megnézze milyen kutyusok várnak egy igazi gazdára. Voltak ott szebbnél szebb kutyák és szomorúbbnál szomorúbbak is. Miként sétálgatott Piroska a kutya helyek között. Ekkor hallott egy nagyon kellemes hangot. - Isten áldja! Mindennek halláttára hátra fordult Piroska. - Téged is, kedves gyönyörű kék szemű kislány! - Köszönöm szépen! - Nagyon szívesen! - Engem Mónikának hívnak. - Én pedig Piroska vagyok, Bajáról. Beszélgetés után együtt mentek végig a kutya menhelyen, Mónika elektromos kocsival, mivel Ő születése óta mozgássérült, de ettől eltekintve nagyon életre való fiatál leányzóval ismerkedett meg Piroska. Közben Mónika megszólalt: - Piroska látja ezt a gyönyörű magányos kutyust? - Igen Mónika! Tudod, hogy hívják? - Tudom igen, Maci Laci. - Nagyon szép neve van! - Ugye? Miután Piroska nagyon állatbarát, így nem gondolkozott sokáig, hát mondta Mónikának, hogy elviszi haza: - Elviszem haza! - Jó Piroska nagyon hálás lesz, neked Maci Laci látom a már a szeméből. - Igen nagyon hálásak tudnak lenni a kutyák azoknak, akik szeretik őket. - Hiszen ők is Isten teremtményei, ahogy mi emberek. - Így van drága Mónika! Beszélgetés kellős közepén megjelent egy idősebb férfi. Mondja Piroska Mónikának: - Jön a férjem Jancsi. - Az nem gond! Mondja Mónika. - Drágám találtál megfelelő kutyust számunkra? - Igen Drágám, nézd, itt van a hátam mögött! - Jaj, de aranyos vigyük haza! - Jó Drágám, rendben! Ezek után Mónika, akinek az apukája és anyukája a menhely tulajdonosa, Igy szólt nekik: - Apa és anya! - Igen kislányom? - Maci Lacit szeretnék haza vinni Piroska és Jancsi bácsi. - Hát nyisd ki az ajtót és engedjed ki Maci Lacit! - Jó Apa! Kinyitotta Mónika az ajtót és máris üdvözölte Maci Laci az új gazdáit, Piroskát és Jancsi bácsit. Nagyon hálás volt. - Szia, Maci Laci kutyuskánk! Mondják a hálás Maci Laci kutyájuknak! Így lett Piroskának és Jancsi bácsinak valamint Maci Lacinak áldott karácsonya! Itt a vége fuss el véle! Ez volt Deme Mónika meséje!