| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Váratlan vitorlázás (Fény panzió 33) Ideje:: 01-14-2017 @ 09:05 am |
|
|
|
|
Váratlan vitorlázás (Fény panzió 33)
Horváth tanár úr arra is ráérzett, hogy az életének következő színhelye menthetetlenül a Fény Panzió lesz. Nevelt lányai hiába hívták haza a Balaton északi oldalára, a szíve már az alapítványiak közé vonzotta. Amikor Stefánia asszony hozott egy pórázt és kutyasétáltatásra invitálta, boldog volt, hogy máris összebarátkoztak a kedves szomszédasszonnyal. Hamarosan a Némó kapitány is csatlakozott hozzájuk. Nem gondolták el, hogy merre menjenek, csak elindultak vaktában, de az Aldi kutya miatt vigyáztak, nehogy a vízpart közelébe érjenek.
Önkéntelenül is a Marslakók Boltja felé tartottak. Stefánia asszony most már az unokáit kereste, Géza bácsi pedig Ivánt szerette volna jobban szemügyre venni. Annyit már tudott róla, hogy itt dolgozik a fura nevű boltban. Félállásban segédkezik a marsboltos Ferinek, akire szintén kiváncsi volt. Gondolta, éppen ideje, hogy megismerkedjenek.
De nem találták sem az unokákat, sem Ivánt, egyedül Feri volt a boltban. Hát nem éppen őrá figyeltek fel, hanem a bolt előtti kis téren egy kicsiny helikopter-leszállópályára, melyen Berci bácsi találmánya, a búgócsigaként légbe szálló jármű pihent. Mellé tűzve egy tábla: A DRÓNHÁBORÚK BAJNOKA.
Stefánia asszonyt nem nagyon érdekelte ez a bádoglavórhoz hasonlatos valami, ám a tanár úr annál nagyobb kiváncsisággal járta körül. Amikor Feri észrevette az öreg feltűnő érdeklődését, biztatásul megjegyezte neki, hogy Iván majd a kedvéért bizonyára fel fogja röpíteni, ha megjön.
– Jómagam nem érek rá evvel foglalkozni. – Boltvezetői mivoltához képest túlságosan is gyerekes dolognak tartotta.
De azért fitogtatta a jólértesültségét:
– Nem is igazi drón. Valamiféle Coanda-effektus emeli a magasba.
Stefánia asszony most már nyugtalanul kérdezte, hogy hol vannak az unokái. Az, hogy Ivánnal együtt hiányoznak, felettébb gyanús volt neki, mert tudta, hogy cimboraságba keveredtek. Bár külön-külön megbízott az unokákban is, meg Ivánban is, de volt egy olyan sejtése, hogy ha együtt vannak, akkor zsiványságra hajlamosak.
– Biztosan a helyi plázában lesznek – mondta a boltos. – Paintball-mániás csapatok szervezésével vannak elfoglalva, mert éppen military bajnokságra készülnek. Én se nagyon ismerem ki magam ebben a hóbortban. Utánuk kell menni, nehogy valami butaságot csináljak. Igaz, hogy figyel rájuk az idegenforgalmi iroda vezetője, dehát az is csak egy kelekótya nőszemély. Nagyon jó lesz, ha a körmükre néznek.
Mielőtt tovább mentek volna, jól szétnéztek a Marslakók Boltjában. Stefánia asszony nem is gondolta volna, hogy milyen bőséges árukínálat van ebben a látszólag egyszerű kis üzletben. Megdicsérte a fiatalembert, hogy milyen ügyes vállalkozó, és hitetlenkedve kérdezte, hogy az unokái valóban tudnak-e neki segíteni. Eleget hallotta tőlük, hogy ide járnak.
– Nem az a fontos, hogy mit segítenek, egyszerűen csak örülök neki, ha itt vannak, mert velük hangulatosabban telik a napom. És ide csalogatják a vevőket. Nemcsak Ivánnak, hanem a kedves unokáknak is nagyon sok ismerőse van itt az üdülőtelepen. Lányok, fiuk vegyesen. Ide gyűlnek presszózni és baráti társaságban elverni az időt. Igaz, hogy nem sok pénzt hagytak itt, de azért mégis hoznak egy kis forgalmat.
A vizitelés után a kis csapat elindult a zöldségpiacból és egy apró vásárcsarnokból átalakított helyi plázába. Horváth tanár úrnak már ismerős volt ez a hely, hiszen amikor átjött a Balaton túlsó oldaláról, a hajóról leszállva legelőbb itt kereste Béry Ágnest.
Aldit sétáltatva elhaladtak a banki kirendeltség és a mindenféle butikok mellett. Megtalálták az idegenforgalmi irodát is, meg Gárdonyi Tündét is, a festéklövöldözős csapat idegenforgalmi szervezőjét. Aki aztán csodálkozva nézett rájuk:
– Itt bizony nincsenek és ma még nem is voltak.
A látogatók megijedtek és rosszat sejtve siettek hazafelé, ahol már várta őket a nyugtalanító hír, hogy a gézengúzok eltűntek. Amint kiderült, elkötötték az egyik vitorlást és elindultak a túlsó part felé. Mint mondták, megkeresni a Pelso-szigetet.
Az első ijedelmükben gyorsan utánanéztek, hogy Zsuzsikát nem vitték-e magukkal. Szerencsére épségben megtalálták a kislányt, aki most már együtt aggódott velük, hogy mi lesz ezekkel a meggondolatlanokkal. Egyedül Némó kapitány volt az, aki nem veszítette el a fejét oly hirtelen, mint ezek a földlakók. Elvégre amikor Gabronc csónakázás közben rátalált, akkor is a Balaton fenekén sétált a mélyvíz alatt. Bár még sosem foglalkozott vitorláshajókkal, neki nem volt kunszt elkötni a fizető vendégek dereglyéjét. Sebtében megkért egy tapasztalt vitorlázót, hogy együtt induljanak megkeresni a fiatalokat.
A kapkodás során észre se vették, hogy Horváth tanár úr is beszállt a csónakba. Kérték ugyan, hogy Zsuzsikával együtt maradjon a parton, mert nem neki való ez a fárasztó kaland. De Géza bácsi ragaszkodott hozzá, hogy velük menjen. Őszintén aggódott a gyerekekért, de az is vonzotta, hogy esetleg viszontláthatja a Pelso-szigetet.
Így hát hármasban indultak útnak, az Aldi kutya pedig csalódottan bámult utánuk.
Amikor kihajóztak, még enyhe kis szellő borzolta a vizet. De ahogy eltávolodtak a partról, már érezték, hogy egyre gyengébb a légmozgás. Bent a nyílt vízen aztán még az is megszűnt.
És különös módon pont ekkor bukkantak rá az Ivánék feléjük sodródó vitorlására. Mind a két hajó petyhüdt vitorlákkal vesztegelt, és a póruljárt „Columbuszok” sokáig csak integetni tudtak egymásnak.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-20-2017 @ 04:26 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-14-2017 @ 09:25 am)
Comment: Mindig élvezettel olvaslak, Tibor, és szinte ismerősként tudom üdvözölni a szereplőidet. Ritkán látlak mostanában, de remélem, gyakrabban hozod majd az írásaidat. Örömmel olvastalak most is.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 01-15-2017 @ 10:09 am)
Comment: Kedves A_Leb! Köszönöm a megtisztelő véleményed. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stefanicus (Ideje: 01-16-2017 @ 09:35 am)
Comment: Hello thyborc ! Köszönöm a kedves történetet , örömmel olvastalak , èn is szeretem a vizközelt, megnyugtat és gyakran , sétálva elmerengem a csodás tengerparton :-) üdv:shf/Istvan |
|
|
|
|
| Hozzászóló: thyborc (Ideje: 01-20-2017 @ 05:09 pm)
Comment: Kedves Stefanicus, köszönöm a megértő soraidat. Bizony örök nosztalgiánk a tenger. A Horváth tanár úrnak sajnos már csak féltve őrzött emlék, amikor a sirályokat etette a gdanszki mólón. Üdv. Tibor |
|
|
|
|
|
