[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLTÜKÖR 10 ellenőrzés
Itt olvashatjátok a szerkesztett könyvet!
ELLENŐRIZZÉTEK!!!




FULLEXTRA.HU CSOPORT
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: hossdaniel
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9060

Most jelen:
Látogató: 26
Tag: 5
Rejtve: 0
Összesen: 31

Jelen:
Tagi infók naiva Küldhetsz neki privát üzenetet naiva naiva
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb
Tagi infók janus Küldhetsz neki privát üzenetet janus janus
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy
Tagi infók aranytk Küldhetsz neki privát üzenetet aranytk aranytk


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Wendler Mária portál
· 2: Péter Erika honlapja
· 3: Olvasás lap.hu
· 4: Haász Irén weblapja
· 5: Barátok Verslista honlaja
· 6: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 7: Kaláka
· 8: Hegedűs Csaba honlapja
· 9: Alkotó.lap.hu
· 10: SOmannák
· 11: Zsefy Zsanett
· 12: kortársirodalom.lap.hu
· 13: vers zene.lap.hu
· 14: haiku.lap.hu
· 15: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 16: Orbia
· 17: Janusvers
· 18: Fényfa
· 19: Gligorics Teru Versei
· 20: Máté László honlapja

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Koncertélmény
Ideje:: 01-22-2017 @ 07:50 pm

Az alapok:
A drágámnak -csakúgy, mint nekem- karácsonykor van a születésnapja. Kissé tré a helyzet, de sebaj, amit mások évente kétszer élveznek, mi egy tuti nappal letudjuk. Ez van.

A dolog másik fele a dupla költség, meg az a görcsölés, hogy akkor mit is kellene adnom? Ok, ő megoldja egy remek tortával, de én??
Na itt jött a képbe az Imagine Dragons nevű modern zenekar. Vagy mi a macska. Van két-három egész jó számuk, aztán ennek alapján már hűdenagy világsztárok, akik egyből világ körüli turnéra mennek. És mivel a drágám szereti, én meg őt szeretem, hát kapott két jegyet, a január 20.-ai koncertre.
Gondoltam én, a kis naiv, hogy majd a barátnőjével elmennek... aha... igaz, 20 matyi volt fejenként, de egye fene, azért csiszolom véresre a kezemet, egyszer lehet ilyet is. És akkor jön a kérdés, hogy a barátnőt küldöm egy húszasért, vagy én megyek el egy totál érdektelen zenekar totál érdektelen zenéjét hallgatni és ugrálni (ÉN???) ennyi pénzért. Jó-jó, van három számuk, ami jó, egyet még szeretek is...

Persze ember tervez, Isten kuncog. Az én életem értelme teljesen természetesnek vette, hogy majd én megyek vele... hát mentem.
Megbeszéltük anyóspajtival a felvigyázást, és összekészültünk. Megborotválkozni pl nem voltam hajlandó, egyrészt mert azért ennyire nem nagy esemény, másrészt mert egy hetes borosta még bőven jó, harmadrészt mert csupasz képpel úgy nézek ki, mint egy jóllakott napközis.
Hagytam magam rábeszélni az autópálya-matricára (egyszer élünk, még egy rágót is mellé!), és szolíd 130-as tempóval a Hatvan-Bp távot a buszon megszokott óra helyett 20 perc alatt letudtam.
Mondjuk kicsit cinkes volt, hogy a buszos szokásomhoz híven aludni akartam, de hidd el nekem, az asszony visítása bármi ébresztőnél komolyabban jelzi a sávelhagyást.

Kezdés előtt negyven perccel bent is voltunk az Arénában. A kapuban morc biztosmókus vett el mindenkitől minden inni- és ennivalót. Kell az a szűkös napokra, meg aztán a haveroknak is élni kell a benti büfében. Érdekes volt, hogy míg a formás tinilányokat alaposan megmotozták, az én kapuőröm még attól is felvinnyogott, hogy szélesre tártam a kabátomat. Pedig még fel is voltam öltözve...

Na de hurrá, bent vagyunk! Kabátban hülyén néz ki a táncikálás, hát kerestünk egy ruhatárat. Kabátonként 250 fitying. Milyen kedves gesztus a húszezres jegy mellé.
Utána az első lejárón uzsgyi, le a küzdőtér pereméig. Ott egy harcipocok kinézetű csávó közli, hogy hiába a kiemelt tánctéri jegy, ő nem engedhet be, hanem másszam vissza a két emeletet, aztán kerüljem meg a fél sportcsarnokot, és egy kijelölt lejárón át jöhetünk be. Épp azon voltam, hogy megkérdezem, azt a másfél métert a küzdőtérig miért nem tehetem meg, de rájöttem, hogy azért nem veszi figyelembe a lobogtatott jegyemet, mert nem tud olvasni.

Na jó, megkerüljük az épületet, kényszerpályán jövünk vissza, és egy "Kiemelt állóhely" feliratú papír-kapun át végre belépünk az áhított térre. Na ne gondold, hogy kaptunk vmi megkülönböztető jelzést, karszalagot, pecsétet, farbillogot... dehogy.
Közben elsasszézok az előbbi harcipocok előtt is, aki még utánam szól, hogy a jegy ugye rendben van?? (Amíg leértünk, két írástudó kolléga is rátett egy-egy keresztet...) Bennem van, hogy megküldjem, mint Mari néne a kóstolót, de ennél gonoszabb vagyok, és beszólok, hogy nincs!!! Na most mi lesz? Ha utánam jön, kétezer ember zúdul le a vigyázatlan bejárón, ha meg nem, akkor nem kap kakaót az esti tejbegrízre.

Az utóbbi megoldást választja.
Közben a drágámmal megérkezünk a helyünkre, és mennyei kinyilatkoztatásra várva állunk a többiek között. Körülöttünk gyűlik a tömeg, és kezdek rájönni, hogy a 19 éves átlagéletkor, amit főleg agyonsminkelt tinilányok adnak ki, és kb fele az enyémnek, nem vet rám jó fényt.
Sebaj, akkor is jól érezzük magunkat! Selfiző tömegben kirívó mód hiányzik kezünkből a telefon, és közbotrányt okozva nem csak hogy átöleljük egymást a feleségemmel, de még csókolózunk is!!! Pár kölyök nem tudja eldönteni, hogy horrorfilmet forgatnak-e, vagy a kandi kamerát kell keresnie... de letojom őket, mert mi már akkor csatakosra gyűrtük a lepedőt, mikor az ő anyja még azt sem döntötte el, lány maradjon-e...
Lassan múlik az idő, közben feszengve körbenézek. Egy nagy függöny takarja a színpad felét, előtte hangszerek. ok, de nem látom a hangfalakat... akkor még nem tudtam, hogy amit én az épületet tartó 12 méteres falnak néztem, az szól majd elemi erővel. A koncert neve "Smoke and mirrors", vagyis füst és tükrök. A füstgépek megvannak, de tükör??? Igaz, vannak olyan plexifalak (nyolc!!), hogy egyből is olyan csirkeólat építenék, de olyat... a róka inkább önként bekopogna a vadászhoz, mintsem ki kelljen ásnia.

Lassan eljő az idő, és a tinik visításából arra következtetek, hogy valami fontos történt. Ez lehet egy elszabadult egér, elkenődött smink, kimaradt wi-fi jel, vagy öngyilkos merénylő is, egyenlő esélyekkel... de nem, most valaki bejött a színpadra leltározni. Nem, nem zenész, csak egy technikus, de azért úgy visítanak neki, hogy bokáig pirul. Kár, hogy az egész testén egyenletesen elosztott szőrréteg alatt nem látni.
Még pár perc, és belép.. a "The Biebers". Elvileg magyarok, és jó nemzeti hagyományainkat követve az angol név mellé angolul énekelnek. Na jó, az ének túlzás, de valami zagyvaság jön ki a szájukon, érteni meg úgysem lehet. Az ugribugri azért remekül megy nekik, kár, hogy a zenei rész látványos playback...
Leadnak vagy öt számot, persze nagyon élvezik, mi itt a tánctéren nem annyira. A mérsékelt lelkesedés mellé nagy lendülettel bizonygatják, hogy mennyire jó itt nekik, és mennyire szeretnek mindenkit. Hurrá.
Mondanám, hogy utána öt perc szünet, de áá, dehogy... kb húsz percet várunk összetömörülve, felkapcsolt lámpák mellett, a minimális bulihangulatot is messze elfeledve. Közben ázsiai tinik mászkálnak a lábaink között (elférnek), pajzán gondolatokat és ragacsos, régi netes emlékeket idézve.
Előttünk meg a betonból kinől két igazi kocka srác, de ezek aztán annyira kockák, hogy fotó helyett kódokat írnak programnyelven a telójukba, és mégis megvan a kép. A problémám inkább az, hogy darabonként is két méter felettiek, bár nem szélesebbek egy szerény tábla szalonnánál. Ezek aztán olyan keményen lehorgonyoztak elénk, hogy nem csak a koncertet kellett pipiskedve nézni, de még utána is ott állnak csodára várva.
A fő zenekar csak nem akar megjönni. A nézőtéren fenn százak kapcsolják fel a telefonjuk zseblámpa funkcióját, és lengetik. A világítás kielégítő, így csak arra tudok gondolni, hogy ez valami woodoo varázslat. Ha eleget és/vagy elegen lengetnek, akkor kijönnek a zenészek? Mindenesetre elég sokáig nem hatott a trükk.

Aztán jobbról egy lányka, balról egy srác (-nak tippelt, meghatározhatatlan nemű humanoid-) visít a fülembe, ami eseményt jelent. Jé, leengedték a függönyt, és mögötte lám-lám, újabb hangszerek. Aztán bejönnek a világsztárok, és zenga zének.
Vidéki csendhez és madárdalhoz szokott dobhártyám zilált állapotban távozik a vesekövemmel együtt, mikor a Jerikó ellen tervezett hangfalak elbődülnek. A dob kalapácsként veri a fejemet, és tényleg kábít, minden kémiai anyag nélkül is.
Egymás után hangzanak el a saját és a "csak úgy eléneklem nektek" számok, mint pl a Forever Young. A tömeg lassan extázisba esik -rajtam kívül-, alighanem a hangnyomástól. :) A drágám is riszál egy ideje, ő amúgy is kis bulimanó, táncparkett ördöge, és alapból igen víg természet... Mikor rám néz, én is megmozgatom a vállamat, meg ütemre bólogatok párat, ne érezze olyan egyedül magát.
Egy idő után már én is járom az Újhatvani helybentopogóst, Már csak azért is, mert ha nem mozgok, akkor eltipornak, így meg tánc címszóval tudok lökni rajtuk annyit, hogy a feleségemet ne tapossák halálra. Bár ebben a tömör masszában a koreográfia leginkább a Brown-mozgásra hasonlít...
Lassan elfogynak az előadható számok (nincs sok), és előkerül a Radioactive, ami állítólag nagy sláger, szerintem meg egy fülbemászós-éjjelálmodbanszólós sz@r, amit a közönség egy sakálkánonban üvölt. Mögöttem két fazon baromira nem szomjas, de annál agresszívabban nyomul előre. Kétszer csúnyán rájuk nézek, de jövőbe révedő -igen ködös- ifjúi tekintetük nem pihen meg rosszalló arcomon. Mikor ismét a hátamba tántorognak, én meg hátra"tántorodok" amúgy kellemes lendületből, 125 kilóval és erős nehezteléssel. A dob elnyomja a puffanásukat, és a tömeg elnyeli a halálsikolyokat, tehát minden rendben.
Ezen fellelkesedve némi rendrakásba kezdek.
A fellököm-eltaposom módszerrel mindenki próbálkozik, nekem valami tudományosabb kell. A mozgás kihozza belőlem a lihegést, a lihegés a szájszagot, ami miatt mostanában kissé magányosnak érzem magamat... Rémesen rossz fogaim eredménye -a fogorvosom rendszeres karibi nyaraltatásán túl-, hogy mint amolyan besült Süsü, pár lehelettel jelentős népirtást vihetek végbe. Tűz ugyan nincs, és kissé feltűnő, hogy két méteren belül -az immunis drágámat kivéve- mindenki hány, vagy a torkát szorongatva fetreng, de hát ez van, én nem nyúltam egyikhez sem...
Lazul a tömeg, mint vak ejtőernyősnél a póráz, és lám, lőn világosság. Meg zoxigén. :) Az utolsó számok jönnek, pl az "I bet my life", ami valljuk be, tényleg jó. Ha csak ezt az egyet hozták volna össze, akkor is megérte volna. Aztán csend, néma csend... de jól esik...
A zenekar kivonul, a fények késnek, a tömeg engedelmes csordaként bőg, hogy vissza, vissza... Taps, dobogás, füves cigik mutatása, és egyéb nemzetközi jelzések csábítják a dalnokokat, akik nagy nehezen vissza is jönnek egy számra. Már az elején kiszúrtam a magasan elhelyezett ládákat, amikben -pirotechnikus kiképzésen tanultam!!- papírfecnik vannak, amiket oly' látványosan tudnak leszórni. Anno nagyon felhívták a figyelmünket, hogy ez a konfetti-áradat szép, de nehogy bele találjon suhanni egy beltéri tűzeffekt, mert porrobbanás-szerű tünetekkel járhat. Eddig nem vetették be, tehát most lesz...
Alig, hogy ezt elmondom Életem Értelmének, jönnek vissza a srácok, és eldanolnak még egy nótát. Nem ismerem, lírai(bb) dalocska, de szép. És jönnek a konfettik, lila kis fecniáradat zúdul ránk, csillogó falevelekkel és egyéb szépségekkel. A -egyébként kiváló- szellőzés meg egy lendülettel fújja ki az énekes felől, át a VIP-jegyes rajongók felett, be a harmadosztályra, ahol is nagy az öröm...
Közben, még ezen szám előtt, egy lelkes rajongó magyar zászlót ad át a srácnak, aki magasra mutatja, egy pillanatig olasz színekkel, de meglátva a zenekar nevét fejjel lefelé, gyorsan kapcsol, és helyes irányba fordítva teríti nyakába a lobogót. Szép gesztus, és a számok között elmondott monológokból is lejön, hogy az énekes -talán a többiek is- jó fej, szép álmokkal és erős hivatástudattal.
Mindennek vége, a show elmúlt, a lista kipipálva, a gázsi kifizetve, egy búcsúzó intéssel levonulnak a világsztárok. Nagy küzdelem volt, fenn a színpadon is, meg itt lent, az én vidékemen is... Villany feló, mehetünk, amerre látunk.
Ite, missa est. :)
Kifelé menet még felszedünk egy nagy marék csillogó sztaniol "falevelet" az utolsó (és egyetlen..) valamire való effektből, hogy a lányoknak is legyen valami. Közben a biztonságiak terelik ki a tánctérről a tömeget, mögöttük két méter fesztávú seprűkkel jönnek a takarítók. Többen megjegyzik, hogy ez aztán illúzió- és bulihangulat-romboló dolog, de nem törődnek velük (velünk), tolják a szemetet, közben néha kiválogatnak pár eltaposott rajongót.
Kifelé még összefutok a Harcipocokkal, aki igen randán néz rám... Szélesen rávigyorgok, és vígan elsasszézok előtte öt centire. Semmit sem tettem, semmit sem tehet, de hallom, ahogy kotyogós kávéfőző-hangokat adva forr az agyvize, miközben anyám folyamatosan csuklik.
Hamar kint vagyunk, andalogva keresgéljük a kocsit, és vidám hangulatban adom a 130-at hűséges, rozsdakék Astrámnak.
25 perc alatt itthon vagyok, besurranunk, zutty az ágyba (éjfélkor fürödjön a radai rosseb), és még álmomban is szól, hogy "Radioactive, radioactive..."


Utoljára változtatva 01-22-2017 @ 07:50 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: fényesi
(Ideje: 01-22-2017 @ 09:06 pm)

Comment: Végig vigyorogtam! Remek beszámoló lett Feri! Üdv. fTJ


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 01-23-2017 @ 04:23 pm)

Comment: Remek! Azért, hogy per kopoltyú 20.000 ft. az kicsit mellbe vágott. Megérte?? Mint beszámoló nagyon tetszett. ölel GYUpp.


Hozzászóló: cirimok
(Ideje: 01-24-2017 @ 05:56 pm)

Comment: Barátom, nem érte meg. Egyrészt lélektelen volt, másrészt a hatalmaskodó öntelt őrök is negatív benyomást tettek, ráadásul én aztán messze nem ilyesmit hallgatok... De az asszonynak szerettem volna kedvezni, mert ő meg engem küldött el egy repülőgépes szimulátor-repülésre.


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-25-2017 @ 08:54 pm)

Comment: Remek írás, Feri, nagyon tetszett a humora (a humorod), az írásod őszintesége, és az, hogy mennyire plasztikus a leírásod. Örömmel olvastam, jó, hogy frissíted a prózás kínálatot :-), tetszett az írásod! aLéb


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online