Hátamnak a Föld háta feszül,
az ég plafon, csillagfény lyukas,
de felleg jön, vakolni készül,
esőre vár a dőlt lámpavas.
Léptek taposnak sekély csenden,
de cipők alatt kopik a zaj,
gyér fényben árnyékom növesztem,
de a sötét fölfalja hamar….
………………
Csendre cseppenő suttogó eső,
lehelete száll, ázó háztető,
megcsillan a fény lakkos cserepén,
ezer fű között ázunk te meg én.
Kiszárad az ég, szürkét vált a kék,
pocsolyák vizén fürdő cinegék,
napsugár rohan, mint egy nagy folyam,
álom volt csupán, ölelem magam….
……………………
Villám kékjébe pillantásom vág,
lidérces képen remeg a világ,
szakad a fának levele, ága,
gyökere borul fenti világra.
Fekete gyász nő, feketeföldben,
apró a remény, még ring az ölben,
lelkem simítja aggódó szívem
altatót dobol,aludni viszem…..
|