| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kinézetek! Ideje:: 02-17-2017 @ 03:11 am |
|
|
|
|
Zord időket élünk,
odakinn hűvös függönyként a köd,
meg az egész nappali homály
mint egy lepel ereszkedett alá, rá
meg jött a téli borzongás-fagyoskodás!
Egy vadgerlepár ül szorosan egymás
mellett évek óta az ablakunk előtt,
most a télen már két külön ágon ültek:
gondoltuk, összevesztek talán?
A telet kell átélniük, ugyan hogy csinálják?
A szép szavakba már rég beletörött a
bicskám, mint akart személyes bánatba.
Ugyan mindegy, nem kell törődni velük!
Mondják: nem óvhatjuk örökké őket,
mondani kellene valamit, ha tudnánk!
És bár nem hagyjuk magára a mát,
hiszen e pillanatban adott életörömet,
magunkra nem is gondolva
mondanunk kellene már egy imát,
mert átváltozott néhány szárnycsapássá?
Kétségbe fagyott éhség meleg érzete
álom talán! Ott csúszkál örömmel
ritka napsütésben, és minden éjszakán!
Felborzolt tollak sem védnek,
mínusz húsz fokban éltek,
és védett hajlék nélkül fagyott
madarak hullnak reggelre alá!
Egy pillanat, egy villanás, és a
jégből képzett, onnan is nézett,
ha látott világban elálmosodott a világ!
Csak ablakrésnyi a világ-magány-,
előttünk a fán a gerlepárból egyet
látunk napok óta már. Nem tudhatjuk,
ki, mikor, hová tűnt, vagy mint gondolat,
elszállt!
Nyáron vihar fújta el fészküket, tört ágat,
életet, de mégis itt ültek töretlenül, és
hűségesen, egymás oldalán.
Szomorúan keresem napok óta a gerle párját:
nem lelem! A lehulló hópelyhek utolsó
kristályainak is el kell olvadnia,
hogy megtaláljuk azt az egyetlen hiányt!
Ember írta papírfoszlányok repkednek
szerteszét, írott határozatokkal teli a világ,
magyarázatoktól elhajlott a törvény!
- nem érdekel -!
Lépteim alatt ropog a kavics, rájöttem:
elébb, előttem szétszórták már, hogy rálépve
ugyan?!- arra járjunk már! Csikorgása talpam alatt
nem egységes, és csak egy pillanat!
Egyenként pörög ki fészkeinkből
a párja nélküli öregség, betegség, halál,
és az egymás nélküli magány!
2017.02.11.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-17-2017 @ 03:11 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-18-2017 @ 11:40 am)
Comment: Nagy lélegzetű, sok mindenről szóló vers, Sándor. Nekem itt ott eltörött a logikája, de ez nem gond, az egészet tekintve megvan a vezetés linearitása. Szabadon kezelted a formát, és ez a gondolatok csapongásával is összhangban volt, bennem ez a laza rendszer pici hiányérzetet okozott, de összességében meg tudott szólítani.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: VéghS (Ideje: 02-22-2017 @ 01:01 pm)
Comment: Kedves Béla!
Köszönöm a véleményedet!
A szokatlan logika nem feltétlen hiba, de mégegyszer köszönöm értő szavaidat!
|
|
|
|
|
|
