Gondolatai szárnyaltak és szívében a pacsirta dalolt. Előadás után átadja Krisztinának a virágokat igy tervezte. Még egyszer megnézte magát a tükörbe, minden rendben volt. A szíve őrülten zakatolt, a lábai remegtek,az arca kipirult, és még jó, hogy ez nem látszik az arcán. A festék eltakarja, s elmosolyogta magát. Megszólalt a hívó csengő és elindult, mint minden nap, felvidítani a kicsiket és a nagyokat, hisz minden korosztály élvezte a vidámságot. Már hallotta a gyerekek sikongását, rájuk koncentrált. Amint kilépett a porondra végig páztázta a sorokat, megpillantotta a lányt és megnyugodott.

A gyerekek a székekről felállva tapsolta neki. Lala elővette a pinpong labdákat és szédületes sebességel dobálta és időnként eltűntette a nagy kockás zsebeiben. Majd a nagy piros orrára is feltette a labdákat és egyensúlyozott velük. A sárga cipői mint két úszó ladik, kacsázott, totyogott benne. Nevetett és mókázott már, egy másik dimenzióba volt, sok örömet adott a gyerekeknek.

Mire befejezte műsorát, mindenki kacagott és tapsolt. Lala öszegyüjtötte a pinpong labdákat és betette a táskájába. Ekkor elővette a piros rózsacsokrot, szemmeivel megkereste Krisztinát, de hirtelen a mosoly lefagyott arcáról szinte megszédült, megingott az egész porond. A lány mellett ült egy fiú és szorosan összefonódva, fogták egymás kezét. Semmi kétség összetartoznak.

Lala egyre szorosabban tartotta a csokrot és nem is érezte, hogy megszúrta a rózsatővis az egyik ujját lassan egy-egy csepp vér hullott le a padlóra. Egy kis pöttöm kislány, haja égnek meredt, mint ”Pipi Långstrump-Hosszú Harisnyás Pipi,” merészen bekiabált; Bohóc bácsi kikapja a szép rózsákat ? Lala arca falfehér volt a maszk alatt a pacsirta hangja, mely mindig ott trillázott a szívében, elnémult és valahová messzire elrepült. A szomorú szemű bohóc fogta a vörös rózsákat és szálanként kidobta a síkongó, kacagó gyerekek közé.