Csak gép, már csak egy gép vagyok,
integrált lélekkel, a szív nem bővíthető,
görcsösen futnak bennem a programok,
adataim elvesznek, ami marad mind törölhető.
Szünetmentes tápon pörgök éjjel-nappal,
mégis csak a semmi épül kezem nyomán,
játszadozom a rég elfeledett rammal,
a processzorom is gyorsabb volt hajdanán.
Gép vagyok, már csak gép, elavult, régi
a protokoll poros a világgal nem kommunikál,
majd jön valaki, ki merevlemezem lazán kitépi,
és kék helyett fekete lesz a rám talált halál.
Gép vagyok, perceket, órákat őrlő szerkezet
a rendszergazdámat csak hírből ismerem,
néha lenéz rám, s nem tudom szeret-e vagy megvet,
de a sorsom felülírhatnád, ha vagy még, Istenem! |