Van idő, amikor beborul az ég,
és van idő, amikor semmi sem elég!
Van amikor dübörög a szó, és van,
amikor mégis vidáman beleköthetnék!
És vagy mégsem! Általában sem,
Nem! Nincs, ami van parancsra, és
azt nem magyarázhatja senki, ha Te
katona vagy! Ember-ember ellen!
Minek, amikor van idő, hogy kedvesen
kezet foghatunk elleneinkkel! Akikkel?
Akikkel egyébként szépen egyetértünk,
enni, élni boldognak lenni, azt kellene!
Mindannyiunknak, nem parancsra ölni!
Van idő, amikor elhallgatnak a fegyverek,
és van idő, amikor a csend hasít fájdalmat
a szívedbe, mert eljött a tavaszi első veszteség,
Amikor van idő arra, hogy kirügyezzen a nyár,
de nincs idő, már semmire sincs, pusztaság
az egész határ,van idő arra, hogy vérezzen
az ember, meghalljon akár, de miért?
Mert van idő arra, hogy aki tudja,
meghallja az idők szavát, a tavasz hírnökét,
pusztulásunkat elfelejtve, örömmel nézünk a napba,
ha van rá időnk, ha meglátjuk, ha még élvezhetjük!
Szerintem van az az idő, még van, csak hinnünk kell!
És nincs idő meghallni önmagunkért,
Nem érdemes! Megváltónk a hit és a büszkeség!
Van idő, amikor ez már, csak egy talány!
2017. február 25.
|
|
|
|
|
