[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 215
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 216

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Say you love me - Prológus
Ideje:: 03-02-2017 @ 02:02 pm

Szombat volt, tehát Jamesnek igazából semmi oka nem volt felkelni korán.
De aznap még is úgy érezte, fel kell ébrednie, ami miatt gondolkodott is azon, hogy minden rendben van-e az egészségével, de aztán elhesegette a gondolatot, mondván: így amúgy is egészségesebb.
Kinyújtózott hát és kinézett az ablakon a panelházak alatt elterülő szürkeségre.
Ugyanolyan napnak tűnt ez is mint a többi, így hát fetrengett kicsit még a meleg ágynemű gyűrődésein, majd lekászálódott az ágyból és nekiállt a reggeli teendőinek.
Miután mindennel végzett, végre egy tea és a telefonja társaságában bekucorodott újfent az ágyába, bekapcsolta az internetet és elöntötték az üzenetek.
Első sorban egyik barátja írt, de úgy gondolta, érdemesebb őt utoljára hagyni.
Nem azért mert nem kedvelte, sőt nagyon is féltette, de tudta, a lány nem fogja onnantól békén hagyni.
Így tehát előbb visszaírt mindenkinek, akinek tudott, majd a lány nevére koppintott.
Sophie Meyer egy nála jóval fiatalabb, szőke, mentálisan instabil lány volt. Igazából nem volt mire fel depressziósnak lennie, de a lány még is könnyen átengedte magát ennek az érzésnek, csak hát James aggódott érte ilyenkor, nehogy a lány badarságot tegyen.
Így mikor megnyitotta az üzeneteket, sóhajjal nyugtázta, hogy a lány csak képeket küldött.
Köszönt neki, ám a válasz csak lassan érkezett. Úgy tűnt Sophie elvesztette a lelkesedését, bár mikor James rákérdezett, a lány tagadta, így a férfinek nem maradt más választása, mint kivárni, míg a lány lenyugszik és elmondja mi baja.
Így mikor a tea elfogyott, James nekiállt a házimunkának, majd bekapcsolta a komputert és elkezdett filmet nézni.
Észre sem vette, hogy a telefonja felvillan, mígnem valaki fel nem hívta.
Elisabeth Stones volt az, aki a hívást kezdeményezte.
Elisabeth, James egyik olyan barátja volt, akit Sophie-n keresztül ismert meg és kicsit jobban kedvelt jó ideig, mint azt ő jónak gondolta.
Akkor még Sophie is szerelmes volt belé és igen problémás volt elutasítani, tudván, hogy a lány megpróbálhatja megölni magát. De ehelyett, meglepetésére pont ezért lett normálisabb.
Legalább is szociálisan elfogadott mérce szerint normálisabb.
James nem is értette, Elisabeth miért keresi, de felvette a telefont.
- James? James! - hallatszott Elisabeth kedves hangja, amibe most félelem és aggodalom vegyült.
- Itt vagyok - felelte James
- Jaj, de jó! Sajnálom, hogy megzavarlak ilyenkor, de Sophie...
- Igen? - kérdezett vissza James nyugodt hangon, bár az idegei megfeszültek, kihallván a félelmet Elisabeth hangjából.
- Beszélj vele kérlek. Nem hallgat már rám sem. Azt mondta végez magával, de nem tudjuk miért...
- Elisabeth, tudod, hogy nem fogja megtenni - sóhajtott fel
James és hátradőlt a székben, orrnyergét masszírozva, miközben lehunyta a szemét.
- James, ez most nem olyan mint a többi alkalom. Valami történt, amitől megváltozott. Félek most képes bármire...
James maradék nyugalma is szertefoszlott és háta megfeszült ahogy hallgatta barátjának szavait.
- És én mégis mit tudok tenni? - kérdezte enyhe éllel a hangjában
- Hívd fel. Rád hallgatni szokott. Szüksége lehet rád... Kérlek. James csak sóhajtott, mielőtt beleegyezett és letette a hívást.
Akkor látta, hogy Sophie kereste, nem is egyszer, így tárcsázta a számot és hallgatta, ahogy kicsöng.
Mikor Sophie felvette, James már pattanásig feszült, így kicsit erőszakosabb hangnemben rontott a lányra, mint azt szerette volna.
- Mi a francot csinálsz?! - kérdezte a lánytól, de rögtön meg is bánta.
Ám ezt követően Sophie rekedtes nevetését hallhatta a telefonban, ami halkan csengett vissza.
- Hiányozni fogsz - mondta a lány, nagyokat lélegezve, mintha a levegővétel nehéz volna neki
- Sophie, kérlek...
- James, hadd kérjek valamit most én - súgta rekedten a lány - Megtennéd nekem most az egyszer?
- Mit? - James félelme egyre nőtt minden mondattal
- Kérlek, mondd, hogy szeretsz - mondta a lány nagyon halkan
- Sophie... - James megrökönyödött a lány gyerekes kérésén
- James, te is tudod, hogy én szeretlek... Csak mondd már... Kérlek.
James nem tudta mi tévő legyen, és agya nem fogta fel, mi történik.
- Rendben - sóhajtotta végül - de akkor mondd el, hogy hol vagy.
- Nem lehet - Sophie felnyögött és felköhögött, ami igazán nem hangzott kellemesnek, így James összerezzent.
- Rendben, rendben... Csak ne tégy semmi butaságot, rendben?
Sophie felnevetett, ami köhögésbe fulladt.
- Azzal már elkéstél...
James-t kirázta a hideg, ahogy felfogta, ezek az utolsó percei talán a lánnyal.
- Sophie...!
- Csak mondd... Kérlek... - suttogta a lány, így James sóhajtott, de hallotta hogy valami történt a telefonnal.
- Sophie?! - kiáltott fel - Sophie! Sophie... Én... Én is szeretlek. Te vagy az egyik legjobb barátom! Sophie, kérlek! - hirtelen a férfi érezte, hogy nem bírja visszatartani a könnyeit - Sophie, kérlek ne halj meg...!
Ám a vonal megszakadt és James az üres visszhanggal és a könnyeivel maradt.


Utoljára változtatva 03-02-2017 @ 08:04 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 03-03-2017 @ 11:43 am)

Comment: Szépen feszített írás, tetszett az építése, a vezetése. Bennem az idegen nevek nem hatnak jól, főként mert a történet bárhol játszódhat... illetve ez az eleme, ha egyébként más környezetbe tetted/teszed a történet egészét, akkor nem szóltam :-). Üdv a FULLon, örülök, hogy hoztál írásokat. aLéb


Hozzászóló: AuRoraNeko
(Ideje: 03-04-2017 @ 06:43 pm)

Comment: a_leb Az idegen nevek nálam már sajnos berögzült elemei a történeteknek, főképp mivel fordításnál annál kevesebb munkám marad :"D De a történet maga alapjáraton helyszíntelen, mert direkt nem akartam most épp külön városra írni. Magának a sztorinak ugyanis majd a karakterek lesznek a fő pontjai, illetve leginkább James/János akinek ugye a történet teljes egésze fogja bemutatni a karakterfejlődését. Erre szerettem volna leginkább hangsúlyt fektetni, illetve pár olyan dologra amire az ember leginkább az őrületet fogná rá. Minden esetre remélhetőleg majd élvezhetővé válik számodra is a történet, helyet/neveket félretéve, és nagyon szépen köszönöm a kedves fogadtatást! ^w^ [


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds