Érezlek akkor is, ha nem vagy itt,
bennem dobban szíved minden dobbanása,
közös bennünk a jóra hajló hit,
hogy minden ember Isten szép mívű mása.

Mosolyodnál nincsen szebb a földön,
éltet, ha távol jársz, könnyebb a napi harc,
szárnyaiddal magam is repülök,
és nincs számomra kedvesebb emberi arc.

S ha megszakad is néha a szívem,
mert hasztalan vár egy szót, egy apró jelet,
távolból is érzem, tudom, hiszem,
hogy a te szíved is hasonlóan szeret.

Másfelé hajt vágyad, hát elengedlek,
bár minden gondolatom téged sóvárog,
füstüveg falak mögül szeretlek,
talán tudsz majd így szeretni, addig várok.

Haragos folyam szakadék mélyén,
habjaiban hánykódom, gyengéden tartva
a szerelmet, hogy őrizzem fényét,
s bármi áron átvigyem a túlsó partra.

(2015.
Tisztelettel adózom Nagy László emlékének,
aki nékül ez a szabad asszociáció sosem jöhetett volna létre)