[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU CSOPORT
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: AnikoMami
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9071

Most jelen:
Látogató: 37
Tag: 6
Rejtve: 1
Összesen: 44

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb
Tagi infók stando Küldhetsz neki privát üzenetet stando stando
Tagi infók janus Küldhetsz neki privát üzenetet janus janus
Tagi infók szusi Küldhetsz neki privát üzenetet szusi szusi
Tagi infók estelente Küldhetsz neki privát üzenetet estelente estelente
Tagi infók Anna1955 Küldhetsz neki privát üzenetet Anna1955 Anna1955


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Hegedűs Csaba honlapja
· 2: Zsefy Zsanett
· 3: magyarirodalom.lap.hu
· 4: Barátok Verslista honlaja
· 5: Orbia
· 6: Sidaversei
· 7: kortársirodalom.lap.hu
· 8: Végh Sándor személyes honlapja
· 9: Egy lélek csillan
· 10: Ararát
· 11: Haász Irén weblapja
· 12: Péter Erika honlapja
· 13: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 14: SOmannák
· 15: A Hegy - NeMo blogja
· 16: haiku.lap.hu
· 17: Janusvers
· 18: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 19: Alkotó.lap.hu
· 20: Wendler Mária portál

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Örök vadászmezők!
Ideje:: 03-19-2017 @ 09:10 am

A történetet azért osztom meg többekkel, mert nem is sejtjük, hogy naponta milyen veszélyeknek vagyunk kitéve. Anélkül, hogy tudnánk, belesétálunk egy csapdába, ahonnan csak nagy-nagy küzdelmek árán szabadulhatunk, vagy behúzzuk fülünket-farkunkat, hátha..

Sokáig nem jött álom a szememre az este, pedig jócskán kihúzott a szabadban eltöltött friss levegő, ezért időben lefeküdtem. Rémálmok gyötörtek, aminek fizikai megnyilvánulásai is voltak. Hidegrázás, borzongás. A gondolatok nem hagytak nyugton. Nagyon kellemetlen volt.

Igazi tavaszi napnak néztünk elébe, amikor elindultunk itthonról a kis kertünkbe és nem meglepő, de váratlanul ért a felismerés, ilyenkor kora tavasszal főként, hogy mégsem az az ózondús, friss levegő vár, amire számítottunk, amiről hosszú téli estéken álmodoztunk.

Hogy hogy nem, a szomszédomnak nem ez volt az első gondolata, amikor hajnalok hajnalán felébredt, hiszen helyben van és naponta szívhatta be magába a hamisítatlan harmat friss, jó levegőt, ami korlátlan állhatott a rendelkezésére, már ha az életvitele ezt alkalmanként megengedte. Az, hogy pont erre az egy napra elégelte meg a várakozást, vagy időzítette az égetést oly módon - gondolván, ugyan kinek is juthat eszébe ezen a kora tavaszi verőfényes napon kisétálni a kertjébe, más híján... hát nem érhetett fülig a szája, amikor megpillantott bennünket, a messziről jött két vándort. Rég találkoztunk.

Mint, ahogy bennünket is mellbe vágott a füstfelhő, amint a közelébe kerültünk. Megtorpantunk. Visszahőköltünk. Amikor láttam, hogy ezt biza egy kazal összehordott égetni való tudja csak okozni, nem a határ ég, nem is az én kis házam, csak a füstjétől nem látni szinte a bejáratot.

Én bizony egy tapodtat sem megyek tovább! - gondoltam, amíg ez az átláthatatlan füstfelhő gomolyog köhögésre ingerelve. Édes kevés volt és időbe tellett, amíg ezt belátva képtelen ötletét palástolni igyekezett sűrű bocsánatkérések közepette. Oltani kezdte a tüzet, amit én is nehezen tettem volna meg, ha rólam van szó. Persze más időben „holtidőben” amikor senkit sem zavarhatott, ugyanezt tettem volna én is. Égetek.

Egy biztos. Nem így képzeltem el a vele való találkozást ennyi idő után, és a negyedik napot kint a kertben, de hát fiatalság, bolondság és mint mondta ismételt sűrű elnézés kérések közepette, ez az egy nap sikerült csak szabadságot kivennie, miközben igyekezett a tüzet eloltani még nagyobb füstfelhőt produkálva.

Amíg nem gyérült a füst, beszélgetéssel múlattuk a drága időt a kerítésén keresztül. Évek óta nem láttam a „fiút” és az sem tűnt akkor fel, hogy a kutyája nincs szabadon, nem bóklászik a lábam körül, mint szokott, mert ha gazdájával nem is, de vele gyakrabban találkoztunk kintlétünkkor, az elmúlt években. Semmi bajom nem volt amúgy vele, azon kívül, hogy rendkívüli módon szeretetre éhes. Ezért sem volt szívem elzavarni. Nem került szóba ekkor még és amint tehettem, folytattam utam a kertbe.

Nem tellett bele sok idő és a szomszédom még mindig úgy érezte, hogy tennie kell egy békítő gesztust felénk, holott én cseppet sem haragudtam rá, de ha már ott volt, abbahagytam a folyondár metszését és szakítottam rá is időt.

Beszélgetésünk közben került szóba a kutyája. Hiányoltam - megjegyezve bár - nem mindenki tolerálja, ha szabadon futkározik, mert igen kifejező tud lenni és tőlem várja a megoldást, holott nekem vajmi kevés közöm van hozzá, főleg, hogy elzavarjam. Különben sem hallgat rám. Csak úgy mellékesen jegyeztem meg. A következő pillanatban - látva az ábrázatát - meg is bántam. Rossz érzések kerítettek hatalmukba, hogy nem látom se őt, se a „barátját” azt a fekete bozontos „ördögöt”, akitől amúgy mindig tartottam és csak messziről engedtem a közelembe.

- Mi a neve a kutyádnak? - kérdeztem, mert mi „Gombócnak” szólítottuk, ez illett rá, mert olyan jól táplált.

- Nyafi - felelte és most nagyon erősen meg van kötve..

- Ó, a szegény, most akkor hogyan tud haverkodni, csavarogni azzal a bozontossal? - kérdeztem gyanútlanul.

- Vele már bajosan. - felelte, mert képzeld el, mi történt! Elkezdte a mondókáját, miközben nekem egyre rosszabb érzéseim voltak. Bár ne érdeklődtem volna! - gondoltam,
mert, amit hallottam, megborzongtam. Azért én nem haragudtam annyira arra a kutyára, nem volt az olyan csúf, mint mondtam, csak szokatlan fizimiskával áldotta meg a természet. Nem úgy, mint az ő kutyáját, aki drótszőri foxi.

A hideg ráz még most is, amikor írok róla, mert ezt jobb lenne elfelejteni, hallgatni is róla, de hogyan is lehetne, hiszen ez az általam eddig nem igazán kedvelt, magamban a „fekete ördögnek” titulált kutya, a nevét sem tudtam, élet-halál harcát vívta egy hideg, téli napon és az erőfölényben lévő - hiszen ketten voltak ellene - pitbullokkal szemben esélye sem lehetett.

Hogyan szabadulhattak ki azok a jól tartott kutyák? Nem is értem. Az más kérdés. Az viszont tény, hogy a szomszédaim (tulajdonosok) nem voltak odahaza, amikor a dolog történt. Hazaérkezve a furgonnal - még szerencse, hogy anya és lánya nem szálltak ki az autóból - csak ő - meséli tovább a szomszédom, mert szembe találta magát ezzel a két „fenevaddal”. A pitbullok, egy szuka, egy kan, akik megjuhászodva, mintha csak a gazdájuk érkezett volna haza, nyilván éhesek voltak, a farkukat csóválták békítőleg, de egy tapodtat sem mozdultak odébb, őrizték a fáskamra bejáratát.

- Az én kutyám az óljában lapított. Első utam a fáskamrába vezetett volna, hiszen mínuszok röpködtek akkor, eddigre lehűtötték a lakást. Így szoktam - meséli, amíg be nem gyújtok, addig a családom a kocsiban marad.

Nem akarom a kedélyeket tovább borzolni, csak úgy írom le, ahogy elmesélte. Ez a két „fenevad” ezt a fekete ördögöt szó szerint kivégezte, vérfürdőt rendezve szinte az egész udvarban.

- Amerre csak néztem - mesélte, mindenütt vér. Nem voltak támadóak, amúgy tudtam velük bánni, hiszen dolgoztam korábban kutyák között. Semmi simi.. de a látvány szinte sokkolt, amikor megláttam a kivérzett kutyát a fáskamrában. Azonnal hívtam a gyepmestert és a rendőrséget, akik a helyszínre érve befogták a két fenevadat, de még akkor is, mintha sétálni vinnék őket, aránylag nyugodtan tűrték mindezt. Eközben a kutyám elő sem jött az óljából - no persze melyik kutya merte volna bedugni az orrát? Őt ezért nem támadták meg - mesélte és azóta erősen megkötöm.

A „fekete ördög” szomorú élete vége volt ez. Rengeteg kérdést maga után hagyva már az örök vadászmezőkön futkároz csak Gombóccal, aki valójában a Nyafi névre hallgat.

Vegyes érzésekkel indulva hazafelé, nem is értettem, amikor megláttam egy szép ház kerítésén belül két „boci szemű” pitbullt, akik szépek, jól tápláltak, erősek, még csak meg sem ugattak. Ezek ismernek engem? - rémlett fel bennem hirtelen a gyanú. Csak nem ők voltak a támadók? Erre a kérdésre azonban a választ már soha nem fogom megtudni.

 



Utoljára változtatva 03-19-2017 @ 09:10 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: remete
(Ideje: 03-20-2017 @ 12:48 pm)

Comment: Röviden! Szomorú (szinte mindennapos) történet, jól megfogalmazva! Kihangsúlyozva, olvasatomban a "kutya" a téma! Épp tegnap olvastam, hogy egy idős hölgyet kertészkedés közben megtámadta a szomszéd kutyája! Szinte minden esetben emberi mulasztás, felelőtlenség búvik a tragédiák mögött, ahogy ez kiderült az előzőekben leírtak háttere mögött! Van kivétel, de az igen ritka! Csak egy példa: beteg lesz a jószág! De aki igazán barátja,társa az állatnak, az legtöbb esetben ezt is észreveszi a viselkedéséből, és így megelőzhető egy esetleges tragédia! S végül, amit megemlítenék, más témákban is legtöbbször ugyanez a helyzet! Puszi ui. kevesebb tudattal, s több ösztönnel, úgy érzem mi is boldogabbak lehetnénk....ez az összefoglaló szubjektív véleményem!


Hozzászóló: szusi
(Ideje: 03-20-2017 @ 01:29 pm)

Comment: A helyzet az, hogy mindig A GAZDA A HIBÁS, mégis a kutyát viszik el...


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 03-21-2017 @ 06:52 am)

Comment: A helyzet az, hogy még a kertben sincs biztonságban az ember lánya, holott ott egyebek mellett a nyugalmat is keressük, de ilyen körülmények között ez is csak addig tarthat, amíg be nem következik a tragédia.. Vajmi kevés vigasz, hogy a gazda a hibás.. Lassan úgy érzem a tehetősebbje azért tart több kutyát, hogy ezzel is a nagyságát fitogtassa, többnek lássák, ha már egyszer nem tud "harapni".. Persze el lehet ezzel viccelődni, de sajnos annál sokkal komolyabb a helyzet.. Köszönöm az értékes hozzászólásokat! Éva :-)


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 03-22-2017 @ 04:52 pm)

Comment: Szomorú és messze nem egyedi a történet, engem s mindig megráz, ha ilyesmiről hallok. Igen, szusinak igaza van, a gazdik alapvetően a hibásak, a kutyákat szeretni kell és nevelni, tanítani, szocializálni kell, különben kiszámíthatatlanná válnak. aLéb


Hozzászóló: zseva
(Ideje: 03-26-2017 @ 01:52 pm)

Comment: Kedves Béla! Köszönöm a hozzászólásod.. Erre mondják, rossz helyen volt, rosszkor... Éva :-(


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.12 Seconds
pharmacy online